Századok – 1909

A M. Tört. Társulat 1909. augusztus 28-tól szeptember 1-ig tartott vándorgyűlése (Századok deczemberi füzete.) - Márki Sándor: A liptói kuruczok 808

A LIPTÓI KURUCZOK. 813 németek mégis megesküdtek, hogy az utolsó ember fönnálltáig tartják a sánczot. Pálfíy tábornagy Űjbarsnál augusztus 7-én értesült Tollet szorúlt helyzetéről s Viard tábornokot Zólyomból azonnal Liptó megsegítésére rendelte. A tábornok másnap hatszázad magával átkelt a stureczi hágón, Bajcsy György ezredes felényi hős kurucz csapatán keresztül Revuczánál útat tört Rózsahegy felé s annak őrségével és Ebergényi László cs. altábornagy hadaival erősödve, másfélezer emberrel sietett Tollet segítségére. Csáky altábornagy a helyett, hogy Szentmiklósnál Paur Ferencz lovasságát Czelder hadaival megerősítette volna, Paurt magához rendelte Vavrisóra, Czeldert pedig kiküldte a vármegyéből s így Liptószentmiklóst sorsára hagyta. Azt gondolta, Viard nagyobb erővel jön s Pálfíy nyomon követi. Aggodalmai Andrássyt, Babocsayt, Szemere László ezredest meggyőzték. A haditanács leszavazta a rohamot javasló Csajághyt s elhatározta az ostrom abbahagyását. A visszavonulást még az éjtszaka megkezdték. Rivière tüzérezredes haragjában földhöz vágta fövegét, mikor parancsot kapott, hogy ágyúival útnak indúljon. A hajdúk is zajongtak és Babocsayt árulónak szidták. Hiszen rohammal már az első napon, ostrommal pedig egy-két napi várakozás után okvetetlenül elfoglalták volna a vavrisói sánczot s pár nap múlva a többit és Liptóújvárt is. Pálfíy a legjobb esetben sem érkezhetett augusztus 12-e előtt Liptóba, melyet már elveszettnek tartott. Liptó azonban akkor nem a császáriakra, hanem a magyarokra nézve veszett el. A visszavonuló kurucz hadból valami százötven liptói legény haza bujdosott falujába. Nem bíztak benne, hogy vármegyéjüket a magyarok visszafoglalják, ha most el nem vehették a némettől és, a hogy a fejedelem maga írta, az Istentől adott kegyelmet ilyen gyalázatosan vesztették el. Lett volna csak velünk ő nagyságuk helyett Bottyán apánk — zsörtölődött Csajághy brigadéros — tudom Istenem lesz vala rajta, rajta ! Megvettük volna mind a vavrisói sánczot, mind a többi redoute-ot vérrel s rabunk volna eddig mind Tollet, mind Ebergényi — ámbár ott hagyta volna is egynéhány hajdúnk a fogát.« A nép Bercsényit is hibáztatta, hogy Csákyt csak azért állította ilyen fontos vállalat élére, mert sógora és aristokrata volt. Példás elégtételt követelt, a mit a fejedelem hajlandó is volt megadni, hogy a katonaság el ne veszítse a fővezérletbe s magába a fejedelembe vetett bizalmát, miből nagyobb szerencsétlenség következhetnék. Csákyt többé sohasem alkalmazta főparancsnokságra s haditörvényszék elé kívánta állítani, mert meg akarta