Századok – 1909

A M. Tört. Társulat 1909. augusztus 28-tól szeptember 1-ig tartott vándorgyűlése (Századok deczemberi füzete.) - Márki Sándor: A liptói kuruczok 808

814 MÁRKI SÁNDOR. mutatni, hogy nemcsak a szegénylegényeket tudja büntetni. Szemrehányást tett Bercsényinek, hogy »a gyalázatos confusion okozóját azonnal nem helyezte vizsgálati fogságba. A vizsgálattal nem önmagának keresett elégtételt, mert hiszen tudta, hogy Csákyra csak tehetség hiányát bizonyíthatják ; de szerette volna megnyugtatni az országot, mely rosszakaratról beszélt s a főtábornokon kivűl talán a fejedelmet is vádolná, ha ki nem derülne,, hogy Csákyban nem volt rosszakarat. A liptói eset a fejedelmet Forgách koronczói veszteségére emlékeztette. A vizsgálat megindulta után egyszer erőszakkal akarta magához hozatni, hogy Ocskay példáját ne kövesse. A tehetségtelen, de becsületes, derék Csáky távol állott ettől, nagyon távol. A vizsgálat sem találhatta rosszakaratúnak s ő tovább szolgálta hazáját és a fejedelmet. Vavrisói kislelkűségét azzal engesztelte ki, hogy lelkét Rodostóban adta át a teremtőnek. Liptóban pedig az 1709. évi két hadjárat után is hangzott a tót kuruczok dala : 1 »Repült, repült, repült páros sas felettünk, Mi lesz már belőlünk szerelmes Istenünk? — Szétvertek a sasok sólymot, galambokat : Pusztítani küldtek hollókat, varjakat. A míg e hazában a sólymok szárnyaltak : Addig galambok is bátran turbékoltak. Madarak fojtanak, huhog bagolysereg — Galambok zugokba búsan rejtőztenek, — Jöjjetek, ti sólymok! Előre szálljatok: Gerlét, galambokat veszni ne hagyjatok !« A kurucz sólymok egyszer-másszor még becsaptak, hogy a császári sasokat elhessegessék a tót galamboktól, gerléktől. A fejedelem szeptemberben már azt mondta, hogy a liptói hadjárat jól is esett, rosszúl is ; mert nagy híre van, hogy az ellenség odahagyta a sánczokat, Rózsahegyre húzódott vissza és a magyarok visszanyerték Liptószentmiklóst és a többi szenteket. Ö mindenkor csak jót remélt, mert Isten ellen való dolog volna elhagyni nemzetünket. Ha Isten a hazában csapdossa is, külső országból megsegíti őket. Azonban többé a császáriak sem hanyagolták el Liptót. Heister az év végén a >>Liptóságra« fordúlván, előbb azt biztosította, hogy a Szepességet visszahódítsa, Lőcsét bevegye. Elképzelhetetlen helyzetbe kerül, ha a vadkert-romhányi csatában a szerencse nemcsak kezdetben, hanem mindvégig a magyarokra mosolyog. így ugyan Heister hódoltatta a liptói urak egy 1 Tót népdalok, 43—44. Thaly, Adalékok II. 264.