Századok – 1909

Történeti irodalom - A budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája 1874–1909. Ism. Lukcsics József 783

783 történeti irodalom. A budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája 1874— 1909. Munkálatok LXXII. évfolyama. Kiadja a budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája. Budapest, 1909. Stephaneum nyomda r.-t. 8-r. XXI, 674 lap, 1 levél. örvendetes tanújelét adták idei kiadványukkal a budapesti központi papnevelő intézet magyar egyházirodalmi iskolájának fiatal munkásai annak, hogy megértik korunk hívó szózatát. Lelkes buzgósággal a kutatás és önálló munkásság biztató zászlóját bontották ki 1905-ben, a mikor öt szakosztályt alakítottak az iskolán belül, hogy kiki saját tehetsége és hajlama szerint készüljön tudományos munkálkodásra. A régi pesti kispapok a múlt század első felében a magyar nyelv lánglelkű bajnokai voltak ; a mostaniak a szaktudományok csarnokaiba léptek, hogy az elődeik által kiépített magyar nyelven tudományos kérdéseket, főleg theologiaiakat, bonczolgassanak. Űj irányban végzett szorgalmas tevékenységük szemelvényeit mutatják be közzétett munkálataikban. A kezdet kecsegtető és becsületükre válik. Nem várunk tőlük még kiforrott s kialakúlt tudósokat ; de figyelemre méltó e kötet, mert komoly tanulmányok gyümölcseit tárja elénk. A magyar történetírás művelői nem közönséges kísérletekre találnak Pap József és Yiglás Lajos dolgozataiban. A kiadvány első részét a magyar egyházirodalmi iskola története (1874—1909) alkotja, melyet Pap az iskolai levéltár és jegyzőkönyvek adatai alapján írt meg öt fejezetben. Az iskola történetét 1874-ig Séda Ernő feldolgozásában adták ki a nevezett évben. Pap nem folytatja egyszerűen a megírott régi történetet, hanem történeti visszapillantásában (7—28. 1.) kiegészíti és kijavítja Séda munkájának csonka és hibás adatait. Tollhibának veszem, a mikor e visszapillantást így kezdi : »A huszadik század elején megindult irodalmi fellendülésünk alapját, — bátran állíthatjuk, — azok a kis társaskörök, összejövetelek vetették meg, a melyek a nemzeti nyelvet rajongva szerető főurak és nemesek palotáiban a magyar irodalom támogatására alakultak.« A tizenkilenczedik század kezdetén köszöntött be a magyar irodalom e hajnalhasadása. A harminczöt év történetében megismerjük az iskolát belső és külső életével együtt. A tettre kész ifjak nemes lelkesedése minden utat és módot megkisérlett, hogy a magyar nemzet hasznos munkásaivá válhassanak az életben. Hasznos törvénykönyv, melynek korszerű átalakításán több ízben fáradoztak, jelöli meg követett irányuk mesgvéit, melyekről mindenünnen felénk ragyog jelszavuk : ».Istenünkért és hazánkért.«