Századok – 1909

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: De Saussure; Caesarnak II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvari nemesének törökországi levelei 1730–39. Ism. Gálos Rezső 777

781 TÖRTÉNETI IRODALOM. lolttestét, alig mernének folyamodni a portához, hogy Rákóczi József holttestének az apjáé mellé való eltemetésére engedelmet -adjanak. Itt említsük meg egyúttal, hogy Saussure Rákóczi József haláláról azt mondja : »meghalt, némelyek azt mondják : pestisben, mások, hogy gonosz lázban, ismét mások azt gyanítják, hogy megmérgezték«. Mikes is beszél ugyan az utolsó napon 41738. nov. 10.) »forró lázról«, de azt is mondja, hogy régóta beteges volt s »a mája mód nélkül megdagadott volt«. Rákóczi "Györgyről Mikes is azt mondja, hogy »nem eszik török kenyeret«, Saussure is úgy ír György herczeg remélt törökországi útjáról, hogy »úgy mondják, hogy ez eszében sincs«. Ez a két írótól származó, tréfás és Györgyre jellemző megjegyzés bizonyítja, hogy .a nagy fejedelem ifjabbik fiát is jól ismerték mindketten. Még egy említésreméltó eltérés van Mikes és Saussure adatai közt. Saussure Rákóczi halála napjáúl leveleiben nagyszombatot, április 9-ikét említi, Mikes nagypénteket. Világos, hogy itt Mikesnek van igaza, mert N. barátjához irott föl jegyzéseiben Saussure is (328. 1.) április 8-ikát említi. Egyébként e följegyzései kivonatosan bár, de gyakran szó szerint egyeznek a levelekkel. Saussure levelei a franczia stilus elegantiájával messze fölülmúlják Mikeséit ; de olvasmányúl komolyabbak, tehát fárasztóbbak is a kedvesen csevegő finom vagy kevésbbé finom humorú Mikeséinél, a ki egészen a mienk, de a ki nemcsak ezért, hanem önálló becséért is megmarad nekünk nagynak. Adatainak egymásutánját Saussure is változatossá teszi (de Mikesnél jóval ritkábban) egy-egy anekdotonnal. Hamarjában csak azt említsük meg, hogy mindkettejüknek feltűnik a gyapottermelés. Mikes 60. levelében, 1725. áprilisában emlékezik meg róla, akkor, midőn a rodostói örmény asszonyok éppen vetik a gyapotot. A gyakorlatias eszű székely Mikesnek a gyapottermelés haszna jár az eszében, »mert az itt nem bolondság«. 1 Saussure, a jóízlésű franczia, nem így nézi. Juliusban jár ki a gyapotföldekre. »S a mi nekem legjobban tetszik, az a gyapottermő földek nagy száma, rezek fehér és zölddel keverve, a szemet gyönyörködtető színűek.« Saussure nem nagy terjedelmű, de tartalmas kéziratának íme ezek a legjelentősebb vonatkozásai. Kevés időre terjedő, de fontos adat valamennyi. Élénk bizonyítéka annak, hogy a kit mi legnagyobbunknak tartunk, az igazán nagyot az idegen is megbecsülte. Thaly kiadása bőséges bevezetéssel, boldogult nagy történetírónknak ismeretes rajongó szeretetével tárgyalja Saussure munkái-1 Császár Elemér kiadása, 97—98. 1.