Századok – 1909

Történeti irodalom - Thaly Kálmán: De Saussure; Caesarnak II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvari nemesének törökországi levelei 1730–39. Ism. Gálos Rezső 777

780 TÖRTÉNETI IRODALOM. kiömlést, a melybe belehalt.« (273. 1.) Tegyük e sorokhoz hozzá Saussure művéből azt a gyönyörű jellemzést, melyet Thaly is-' külön kiemelt, a melynél szebben még magyar sem jellemezhetné-Rákóczit : >>Grand dans la -prospérité, en ce que dans le plus haut point de sa fortune, et lorsqu'il possédait en quelque manièredeux florissans Etats, il était doux, affable, bienfaisant, et qu'if a fait voir par plusieurs belles actions, qu'il était magnanime et véritablement digne de régner. — Grand dans Vadversité en ceque dans les revers de fortune les plus accablans, il les a toujourssoutenus avec la grandeur d'âme d'un Héros ! il n'a jamais témoigné qu'il y fut trop sensible ; il a toujours gardé son rang avec dignité ; il ne c'est point laissé abattre par les déplaisirs ; il a eu même la fermeté de cacher les plus cuisans, à ceux qui avaient l'honneur d'approcher le plus de sa personne«. (173—174.1. ) Des Roches esetének (275.1.) elbeszélése illusztrálja e szép szavakat. Talán még ennél a sok jellemző részletnél fontosabb a temetésről szóló rész, mely — mint Thaly is mondja — Mikes Kelemen adataitól eltér. íme a történetírás egy kis nehézsége ! Pedig Saussure maga mondja (277. 1.), hogy a koporsót ketten, ő és >>a boldogult fejedelem kamarása« : Mikes Kelemen szállították Konstantinápolyba, tehát egyformán jól értesültek mindketten a történtekről. És mégis Mikes azt írja 115. levelében (1735. jul. 18. Császár E. kiad. 205. 1.), hogy »a porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Constancinápolyban vihessük stb.«, Saussure pedig azt írja (277. 1.), hogy >>az engedély elnyerésére nézve el is követtünk minden tőlünk telhetőt, de a portán következetesen visszautasíttattunk«. Saussure részletesebb s úgy látszik, hitelesebb előadása szerint lopva, 21 ékszeres, bútoros, drágakincses láda kíséretében kellett Rákóczi többször kifejezett óhajtása szerint a jezsuiták galatai templomába vinniök s ennek Xavéri Szent Ferenczről nevezett kápolnájában eltemetniök. Mindenesetre nehéz megtudni, mi az igazság. Az, hogy éjjel éslopva vitték, még nem jelentené azt, hogy nem volt a nagyvezértől engedélyük rá. Thaly Saussurenek ad igazat s avval érvelT hogy a Törökországban élő Mikes nem merte az igazságot megírni. Nekem az tűnik föl, hogy Mikes a 144. levélben ezt írja Rákóczi Józsefről : »A testet egy pinczében tétettem, mindaddig ott lesz, még válasz nem jő a portától. A testamentumban azt hagyta, hogy az atyja mellé temessék, de nem hiszem, hogy megengedjék«.1 Ha Mikesék lopva vitték volna Galatába a fejedelem 1 A 146. levélből (Császár Elemér kiadása 238. 1.) tudjuk, hogy a porta nem adta meg az engedélyt.