Századok – 1909

Történeti irodalom - Badics Ferencz: A magyar irodalom története. Ism. Kiss Antal 62

TÖRTÉNETI IRODALOM. 6S s írójában nem látták meg a lángelmét, mint később Kemény Zsigmond. Emlegetik Kazinczy körében is, és csodálatos, liogy épen az ortholog Pápay kel ki ellene. Hogy Katona — a hogy Rákosi állítja — jobb nyelvvel élt a közéletben, mint remekművében : megint csak a tetszetős ellentétek hajhászatának tulajdonítjuk, a melyben vajmi kevés az igazság. Marczali Henrik utolsó tanúlmányában a XIX. század magyar történetíróival foglalkozik, de Horvát Istvánra, Teleki József grófra és Pauler Gyulára nézve kissé mostohául. A nagy történelmi álmodozónak csupán Rajzólatok czímű munkáját érinti és sem a Nagy Lajos és Mátyás megvédelmezéséről, sem a Magyarország gyökeres nemzetségeiről szóló műveit nem említi, holott kivált az első Horvát hazafias hatásának és nagy tekintélyének mintegy megalapítója. Kritikáit is elhallgatja, a melyek minden túlzásaik mellett is ép oly nagy mértékben hozzájárultak a kritikai érzék erősödéséhez, mint a hazafias felfogások mélyítéséhez. Teleki Józseffel néhány sorban végez Marczali ; műve — úgy mond — bevégzetlen s nyelve élvezhetetlen ; holott stíljének komoly nemessége bizonyos régies színezete mellett is szembetűnő ; jellemző ereje pedig abban az időben nagyon kiváló. De legkevésbbé találja el a helyes ítélet hangját Pauler Gyulára nézve, a kit a XVIII. század pap-történetíróinak epigonjául tekint. Csak fogyatkozásait látja Marczali és sem éles kritikáját, sem a források szellemébe mélyedését, sem kivált erős jellemző tehetségét nem veszi tekintetbe ; sőt úgy tűnteti fel Paulert, mint a kinél a magyar történetírás határozottan hanyatlást mutat. A vezérek korának történetét egyenesen így is említi, a mihez minden esetre nagyon sok szó fér. A szóban forgó nagy munka készülése körülményeiben találhatjuk magyarázatát, hogy benne némely hézag is észrevehető. Például a mese- és epigrammíró Szentmiklóssy egészen kimaradt ; hogy Szász Károly a magyar költői nyelv fejlődését a nélkül rajzolja, hogy Kazinczynak korszakos működését nem is említi. Ugyancsak Szász Károly Tompa elbeszéléseinek és balladáinak épen legjelesebbjeit nem tárgyalja. Vadnai Károlynak a forradalmi költészetről írott dolgozatában is hiányzik Arany Jánosnak a Respublica czímű műve, a mely kortörténeti tekintetben nagyon fontos jelenség. Kisebb, jobbára tollhibákon nem akadunk fel, de néhányat mégis idejegyzünk. Békefi második tanúlmányában van az első ilyen tollhiba : II. Rákóczi György és felesége, Lórántfi Zsuzsánna . . .« (I. k. 212.1.) Díváid Kornél szerint Rombauer arczképfestőtől fenmaradt Fessier Aurél, a kiváló történettudós arczképe is (u. o. 344. 1.) ; Fessier két nevet használt : Ignácz Aurél ;