Századok – 1909

Történeti irodalom - Badics Ferencz: A magyar irodalom története. Ism. Kiss Antal 62

TÖRTÉNETI IRODALOM. 6S rámutat a kor eszméinek az egész nemzetre tett hatására. De a magyar faj alkotó tulajdonságainak vizsgálata, multunk emlékezetes törekvéseinek megértése s megbecsülése, a magyar lélek önálló s az európai közszellemmel kapcsolatos gondolatvilágának kialakulása s változása tekintetében oly nyomokra talál a jelen munkában, a melyeken könnyen és bízvást megindulhat, bármilyen különleges szempontból veszi is tanúlmányúl nemzeti irodalmunk ezeréves fejlődését. Egy szóval a képes irodalomtörténet új kiadása nemcsak a nagy közönség kívánalmait elégíti ki, hanem tudományos törekvéseinknek is valóban színvonalán áll, természetesen a munkának maga elé tűzött kettős czélját soha sem hagyva figyelmen kivűl. Nem szólunk ezúttal azon egyenetlenségekről, a melyeket ilyen természetű művek szerkesztésében alig kerülhetni el ; nem az egyes tanúlmányok aránytalanságáról (kivált Sebestyén Gyula és Széchy Károly czikkei nagyon terjedelmesek) ; nem arról, hogy a műben sok ismétlés található (legfeltűnőbb a Széchy K. két egymásután következő czikke : a megújhodás korának áttekintése és Bessenyei ; ide véve még Szász Károlynak az Akadémia megalapításáról írott értekezését is), s irodalmunk fejlődésének egységes képe kevésbbé domborodhatik ki ; mivel a különálló tanúlmányok nem kapcsolódnak szorosan egymásba, csak egymás mellé illeszkednek, a mit a szerkesztők is bevallanak. Inkább arra teszünk egy futólagos pillantást : mennyiben mondható e harmadik kiadás javítottnak és bővítettnek. E tekintetben csak a legnagyobb méltánylattal szólhatunk e műről tartalmilag és alakilag. A kiadótársulat köszönetet érdemel áldozókészségeért, hogy e művet ily pazar pompával állította ki. De a tartalom megérdemelte az áldozatot. Mert a mi az utolsó évtizedben az irodalomtörténeti kutatás körében eredményűi csak elfogadható : mindenütt értékesítve s a régebben megállapított eredmények közé szervesen beillesztve jelenik meg előttünk, és pedig nemcsak az egyes tanúlmányok kiegészítéséül, hanem különálló tanúlmányokban is. E kiadásban találjuk először Sebestyén Gyulának igen becses tanúlmányát a magyar nemzet őskoráról, az újabb történelmi és néprajzi adatok veleje gyanánt ; ebben szól a rovásírás eredetéről s egész mivoltáról szakavatottan és talán a kelleténél tömörebben. Itt bővíti ki ugyancsak ő a pogánykori költészet emlékeiről szóló régebbi tanúlmányát a regös ének ismertetésével, a legszebb regös éneket idézi is. A népköltészetről s gyűjtőiről szintén ő értekezik széleskörű felfogással, mélyrehatólag ; külön szól a népköltészetnek oly fajairól is, a melyek épen az ő gyűjteményében láttak napvilágot, mint a regös-miszterium, a pünkösdölés, balázsolás és