Századok – 1909
Történeti irodalom - Badics Ferencz: A magyar irodalom története. Ism. Kiss Antal 62
«4 TÖRTÉNETI IRODALOM. 6S luczázás alkalmával mondott énekek. Nagyon helyén való lett volna, ha ezekből is idézett volna némi mutatót, a mely az elméleti fejtegetést példával derítette volna fel annál inkább, mivel Sebestyén Gyula előadása (bizonyára a sok különféle adatoktól) épen nem könnyed, hanem súlyos, túlterhelt, azonban mindig tanúlságos és eredeti. Hasonlóan e kiadásban olvassuk először Békefi Remignek a magyar iskolázás történelméről írott tanúlmányait, a melyek vázlatosan az egész magyar közoktatás fejlődését megvilágítják s épen annyi tárgyszeretetről mint szakértelemről tanúskodnak. Nem lehet vitatni, hogy az iskolázás történelme beletartozik az irodalom általános keretébe ; de azt hiszszük, talán egy kissé mégis takarékosabban bánhatott volna Békefi a rendelkezésére álló térrel. Ha a magyar mívelődésnek általános képét tüntetné föl a könyv : akkor sem igen bírna el a kép kerete többet, mint a mennyit Békefi jelenleg nyújt. Ugyanezt mondhatjuk Díváid Kornélnak a magyar képzőművészet fejlődéséről írott czikkeiről is, a melyek rövid velősséggel tüntetik fel a képzőművészetek múltját a keresztény középkortól kezdve egészen az újabb időkig s nevezetesebb műemlékeink művészi értékére szépen és okosan mutatnak ; ámde — véleményünk szerint — az irodalomtörténetbe a művészet története mint külön rész épen nem tartozik. Ha az irodalmi szellem magyarázatának bővebb megértésére, hogy ne mondjuk, illustrálására szolgálna : helyén valónak mondanók ; de itt, úgy szólván, semmi kapcsolatban sincs a magyar irodalom fejlődésével ; csak az általános műveltség rajzának mint különösen fontos vonása jöhet számba ; így is van bizonyára a tervben, de a valósulás máskép ütött ki. A műveltség történelmének még sok fontos ága van, a melyről e mű egyáltalán nem szól s a dolog természete szerint nem is szólhat. Miért nincs a magyar zene története még csak főbb körvonalaiban is érintve ? Azonban nem szándékunk az irodalomtörténet fogalmáról és köréről vitába ereszkedni ; de annyit el nem hallgathatunk, hogy a művészetek története csak akkor illeszthető az irodalom keretébe, ha a fejlődésnek oly fokára jutottak, a melyen az irodalmi életre is szükségképen visszahatnak, mint p. o. a renaissance korában. Valaminthogy a tudományok története is csak annyiban bővítheti az irodalomtörténet körét, a mennyiben az általános fejlődésnek oly tényezőiről adhat számot, a melyek félreismerhetetlenül visszatükröződnek az irodalmi jelenségekben, pl. Smith Ádám vagy Széchenyi gr. közgazdasági művei. így vagyunk a természettudományok vagy a magyar »könyvkiadóság« történetének vázlatával is. A műveltség haladásának rajzához mind ezek lényeges vonásokat adnak, de az irodalom körébe
