Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642

OPULI LÁSZLÓ HERCZEG, MAGYARORSZÁG NÁDORISPÁNJA. 649 gatással mellőzvén a bregai lierczeggel folytatott, föntebb említett háborúskodását, tudjuk, hogy Nagy Lajos király bajor szövetségesei érdekében Morvaországba küldött támadó hada fővezérének őt nevezte ki ; 1

részt vett Nagy Lajos király 1377. évi litván hadjáratában ; 2

és midőn Jagyello II. Ulászló lengyel király őt opuli herczegségében megtámadta, évek hosszú során, mint látni fogjuk, vitézül védekezett. De mert, mint reális életnézetű államférfiú, azt észlelte, hogy a vitézi rend mindinkább elgyarlódik, önzővé fajul, 3

az emberiségnek se szellemi, sem anyagi hasznát nem tekinti, sőt annak alabort vet ; ellenben a városokban, a polgárság köréből életképes, friss szellem fakad, a szorgalom, vallásosság, becsületesség szelleme, mely tisztes munkájával a jólétet emelni, azt megvédeni is birja : László herczeg is a polgárságban, az iparban, kereskedelemben, és a mi ennek alapja, a föld helyes mívelésében látta fölcsillogni a szebb jövő reményét, a miért annak érdekeit mindenképpen pártolni törekedett. Ezzel ugyan nagyon, de nagyon megelőzte korát, magát népszerűtlenné, a főrendi és vitézi körökben gyűlöltté tette ; azonban nem hiányoztak, kiket meghódítottak eszméi ; ilyenek valának például : Telegdi Tamás esztergomi érsek, Simontornyai Laczkfi Imre erdélyi vajda, Szepesi Jakab országbíró, Benedek, a Heem unokája, Bodon kormányzója, a Kanizsaiak és Czudarok, első sorban pedig a fönséges fejedelem Nagy Lajos király és bölcs anyja, kik a bennök már előbb is fölcsillant és megfogant politikai és nemzetgazdászati új irányt megvalósítani törekedtek. 4 Az Anjoukorban főleg Opuli László herczeg nádorispánságáországi fejedelmekkel a német nyelvet. Ehhez kellett alkalmazkodnia Opuli László herozegnek is, noha anyanyelve a lengyel lehetett ; de mert csakhamar elterjedett Sziléziában a bevándorló németség, mely tudvalevőleg nehezen tanul idegen nyelveket, a német szó a »miveltebb« körökben mindinkább használatos lett. A latinon és németen kívül tudott László herczeg magyarul is ; kellett tudnia, minthogy a megyegyűléseken, melyeken ó elnökölt, hogy a pörlekedőknek igazságot szolgáltasson, a tárgyalás kizárólag magyar volt, hol a német okiratokat bizonyítékúl se fogadták el azon megokolással, hogy nem értik. Később, midőn Oroszországba küldötte őt Nagy Lajos király, aligha esett nehezére az orosz nyelv megtanulása, hisz gúnyosan >>orosz«-nak is nevezgették őt a lengyelek. 1 Olv. Századok 1907. évfolyamában értekezésemet ily czím alatt : Anjouk és Wittelsbachok. 2 Erdélyi Múzeum 1899. évfolyam. 3 Olv. Suchenwirtet. 1 Világos jelét látjuk ennek Nagy Lajos király Visegrádon, 1364 június 10-én kelt azon rendeletében, melylyel Brassó városának Erdélyben a budai vásárok mintájára évi vásártartást enged és meghagyja a budai tanácsnak (Visegrád, 1364 október 18-án), hogy a vásárra vonatkozó összes leveleiket pecsétjök alatt közöljék a brassóiakkal. (Magy. tört. tár, IV, 145—6.)