Századok – 1909

Értekezések - PÓR ANTAL: Opuli László herczeg Magyarország nádorispánja - II. közl. 642

648 PÓIl ANTAL. úr panaszos előadását, egyúttal jelentvén, hogy a terhelteket a nádori törvényszék elé megidézte. A két Miklós azonban az idézést siketségre vévén, a nádor előtt meg nem jelent, jóllehet, Lombárd úr tizenkét napig várta őket. László nádorispán pedig szakadatlanúl folytatta a törvényes eljárást : a Nagymartoniakat még kétszer maga elé idéztette a pozsonyi káptalan által, és minthogy makacsúl ekkor se jelentek meg, Sopron vármegye három községe : Majad, Sopron és Csepreg piaczain közhírré tétette végleges megidéztetésöket (1370 november), és miután ezen törvényes eljárása is kárba veszett, az ország főuraival és nemeseivel törvényt látott fölöttök, és kimondotta rájok a kemény ítéletet, melynek értelmében mind a két Fraknói Miklóst elkövetett hatalmaskodások miatt életök és minden birtokaik elvesztésére ítélte, miről Visegrádon, 1371 április 30-án kiállította Lombárd Márton részére ünnepélyes alakú levelét. 1 IV. Nem lehetetlen ugyan, hogy Opuli László herczeg kedves rokonának, jóakarójának és barátjának, IV. Károly császárnak példájára megírta eszmékben és változatokban gazdag élete emlékezéseit, de azok ránk nem maradtak. Nem csoda ; hisz a császár önéletrajza is csak csonkán menekült a feledékenység örvényéből. S ez nagy kár ! Ha fönmaradt volna László herczegtől efféle emlékirat, a XIV. század második felének története világosabban és talán igazabban tárulna elénk. Van ugyan tőle és neve alatt kiadott latin és német2 nyelven írott számtalan levelünk, de ezek legnagyobb részben hivatalos iratok ; jellemzését és működését tehát mások elejtett megjegyzéséből, leginkább pedig tényekből kell és lehet csak megismernünk. Tudjuk ugyan, hogy nem volt barátja a háborúságnak, a miért a gnieznói főesperes mint a béke emberét, pacis sectatorem magasztalja ; mégis csalódnánk, azt hivén, hogy a vitézi élethez, mely a középkorban az első világi pálya vala, nem értett. Hall-1 Eredetije hártyán a M. O. D. L. 5937. száma alatt. — Nagy Imre ismerte ugyan ez ítéletet, de ki nem adta; ellenben kiadta a győri káptalannak levelét, melyben a káptalan bizonyítja, hogy a nádor által fej-és jószágvesztésre ítélt két Nagymartoni Miklós Patli Lombárd Mártonnal kiegyezett úgy, hogy a Keresztúr nevű birtokuk árából Lombárd Mártonnak 250 font dénárt fizettek. (Soproni Okltár, I, 408.) 2 A német nyelv a latin mellett a XIV. században igen sűrűn kezd jelentkezni, mint a diplomatia másodrendű közege. A császárok és egyéb német fejedelmek mind gyakrabban használták, mi annak a jele, hogy a latin nyelv ismerete nálok nem éppen volt általános. — Nagy Lajos királyunk, ki jól beszélt németül, szintén használta érintkezéseiben a német-