Századok – 1909

Értekezések - VISZOTA GYULA: József nádor és az 1809-iki nemesi felkelés 625

JÓZSEF NÁDOR ÉS AZ 1809-IKI NEMESI FELKELÉS. 631 8-án az volt az eszméje, hogy Stájerországba tör be, vagy Sopron és Bécs-TJjhely felé támad, nem ahogy meghagyták, Komárom és Pozsony felé ; június 10-én szintén nincs megelégedve feladatával, az insurrectióval való egyesülést Véghez akarja vinni, de a Dunán nem akar átvonulni, hanem Magyarország fedezésére előre akar törni ; ugyané napon azt ajánlja József nádornak, ne engedelmeskedjenek a parancsnak, hanem verjék meg az előttük levő ellenséges seregeket, egyiket a másik után, de e tervétől már 11-én elállott, mert az ellenség előőrseit a Rábán visszavetette. József nádor a rábízott parancsot, az insurrectio összevonását, június első napjain teljesítette, s oly jól és gyorsan ment, hogy Károly főlierczeg eljárását megdicsérte (június 6-án). Általában a parancsokat higgadtan és előrelátóan teljesíti. Mihelyt megtudja, hogy János főherczeg seregével egyesülnie kell, s esetleg át kell vonulniok a Dunán, azonnal intézkedik, hogy Medve táján a vidéket megtekintsék, lehet-e ott hidat verni. Petrich ezredest a vezérkarból elküldi János főherczeghez, hogy a két sereg egyesülését, illetőleg összeköttetését megbeszélje, később pedig eléje küldi Mecséryt, hogy az egyesülést biztosítsa. A fenti jellemzésből ítélve elképzelhetjük, hogy az insurrectio állapota nem volt kielégítő, mindamellett a János főherczeg seregéhez rendelt pesti és veszprémi insurgens lovassággal »nagyon meg voltak elégedve, mert minden alkalommal vitézül viselkedtek.« De János főherczeg serege sem volt az insurrectiónál sokkal jobb állapotban, mint a nádor következő jellemzése bizonyítja (június 12-éről) : . . . »a lovasság nagyon gyenge, különösen a dragonyosok és dsidások, de külsejük elég jó. Az én ezredem (a József-huszárok) jó állapotban van s eléggé erős. Az Otthuszárok is, de állapotuk középszerű. A gyalogság az Esterházy, Alvinczy-ezred és a gránátosok kivételével gyenge, elrongyolódott, sok ujonczczal. A landwehr-zászlóalj nyomorúságosan öltözött, legénysége kiképzetlen, az ellenség előtt sohasem állottak helyt«. A seregnek állapota kétségkívül gyenge volt, a mi, tekintve János főherczegnek nagy önbizalmát, az összeütközés küszöbén nem volt biztató jel. János főherczeg június 13-án jelenté, hogy seregével Győrbe vonul s oda teszi át főhadiszállását. E hírre a nádor egy főtisztet küldött eléje azzal az izenettel, hogy »jobb volna a sereget Csanak előtt a magaslatokra felállítani s az ellenséget ott bevárni«. János táborában Frimont altábornagy is ezen a véleményen volt, de nem fogadták el, hanem azt határozták, hogy Szabadhegy előtt jobb szárnynyal a Rába felé fognak állást foglalni. A haditanács