Századok – 1909

Értekezések - VISZOTA GYULA: József nádor és az 1809-iki nemesi felkelés 625

632 DR. VISZOTA GYULA. Károly főherczeg parancsa alapján azt is elhatározta, hogy megvárja az ellenséget s ha ez támad és gyengébb, visszaveri. Az egyesült csapatokat egyúttal elrendezték olyképen, hogy minden felkelő dandárhoz egy sorezredet osztottak be. Délután 2 órakor az ellenség Csanak felől támadást intézett s visszaszorította az egyesült sereg előőrseit, de esti 7 óráig sikerült az ellenséget visszavonulásra kényszeríteni, csakhogy a nádor szerint »a gyalogságot későn küldjük a harczba és elmulasztjuk a csanaki magaslatok visszafoglalását, s míg az ellenség előőrsei a magaslatokon, a mieink a domb lábánál vannak. E helyezt hátránya, hogy az ellenség a domináló megaslatról átláthatja a mi hadállásunkat, a hegy mögött tetszése szerint intézkedhetik csapataival, a nélkül, hogy mi látnók, azonkívül a Ravazdivölgyön át oldalba és hátba támadhat minket«. A hadiszálláson este megbeszélték és elhatározták a másnapi teendőket. A szándék az volt, hogy másnap, 14-én, főzés után meg kell az ellenséget támadni s azért Szabadhegy község felől Nyúl felé kell két hadvonallal menetelni s innen a hegyeket elfoglalva, az ellenséget csanaki állásából ki kell verni, az alatt pedig a jobbszárnyon a lovasság az ellenséget foglalkoztassa. Ily értelemben gróf Nugent és Grentz vezérkari tábornokok parancsot kaptak, dolgozzák ki a másnapi haditervet. Baj volt azonban, hogy e két tábornok egymás tevékenységére féltékeny volt. Nugent vezérkari főnök azonkívül kényelmes és felületes vala. Az egyesülés óta a főparancsnokság ügyében kissé zavaró helyzet állott be. A két főherczeg között József nádor volt a idősebbik, őt illette volna a főparancsnokság, csakhogy ő, mint Magyarország első tisztviselője, nem volt hivatásos katona, valószínűen ezért úgy intézkedett a felség június 13-iki parancsában, hogy József adja át az insurrectio parancsnokságát János főherczegnek s jöjjön, ha lehet, hozzá, hogy onnan az ország belsejébe menve intézkedjék a haderő további gyarapításáról. E parancsra a két testvér tanácsot tartott. János főherczeg nem akarta elfogadni a parancsnokságot, József nádor pedig kész volt inkább teljesen lemondani, mintsem hogy az insurrectio parancssokságát átadja. József nádor nagy higgadtsággal és bölcseséggel úgy intézte el öcscsével teljes egyetértésben a parancsot, hogy átengedte a főparancsnokságot öcscsének, de azért részt vett a munkában, hogy törvényes kötelességének — mert az insurrectio főparancsnoka a törvény szerint csak a nádor lehetett — eleget tegyen. Június 15-én felterjesztésben indokolta eljárását s kifejtette a felség előtt, hogy távozása becsületére lett volna hátrányos, de ellenkezett volna egyúttal az általa felsorolt törvényekkel is. Egyben kérte Károly főherczeg közben-