Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

611 történeti irodalom. commissáriusoknak könyvemben közölt fordítását, s annak utolsó részét szó szerint közli az én következő megjegyzésemmel : »ime, mint e magyar rendtartásból is láthatjuk, a magyar gyalogosnak a vállain ugyancsak súlyos volt a teher« ! Mivel a királyi commissáriusok jelentésének a végén a gyalogság terhei ről semmi sincs, természetesen az én nyilatkozatom így ellenmondásnak látszik. Azonban a t. bíráló szándékosan elhagyta a királyi biztosok jelentésének az első részét, a mi teljesen a gyalogság terheiről szól, s így csak ezen mesterséges fogással sikerült neki a látszólagos ellenmondást létrehoznia. De vájjon szabad-e a bírálónak ilyen fogásokhoz nyúlnia ? A legeredetibb a dologban, hogy még ő mondja ezt »classikus citátumnak« ! És a t. bíráló nem elégszik meg ez egy esettel, hanem folytatja a mesterkedését a pandúrok ismertetésénél is. Itt is kikap a könyvemből egy részletet, s a mi magyarázat utána következik, arról egy hangot sem említ. Ugyanezen fogással él a Lichtenstein-féle jelentés idézésénél is. Én a könyvemben megemlítem, hogy az utazók fecsegéseire hadtörténeti szempontból keveset adhatunk. Ezért idéztem Lichtenstein hivatalos jelentését. A tisztelt bíráló megemlíti ugyan Lichtenstein nevét, de már azt nagy bölcsen elhallgatja, hogy Lichtenstein nem utazó, hanem diplomata és császári követ volt, a ki a mit írt, azt hivatalos jelentésében írta. Persze, ha a bíráló úr ezt elmondta volna, a kikapott citátumban ellentmondás nem lett volna ! És ezt az eljárást mondja ő »classikus citátumnak« ! Miután a t. bíráló mindezen kifogásait előadta, a következő »elfogulatlan« nyilatkozatot teszi rólam : »A legnagyobb elfogultsággal ír meg mindent, a mitől pedig nagyon óvakodnia kellene és inkább adataira, mint az ö saját kijelentéseire támaszkodnia.« Valamivel alább meg ezt írja : »Szóval, a munka a legnagyobb egyoldalúsággal készült, szorosan véve nem egyéb, mint két (!!) levéltár XVI. és XVII. századi anyagából a katonai vonatkozásúaknak a regestálása, de nem feldolgozása ; 1 még pedig annyira mechanikus regestálása, hogy az egymásnak ellenmondó adatok sincsenek összhangzásba hozva egymással !« Már most én kérdem a t. olvasót, liallott-e valaha ennél nagyobb képtelenséget ? A t. bíráló először arra oktat, hogy a saját adataimra, s nem a kijelentéseimre kellett volna támaszkodnom, valamivel alább meg azt mondja, hogy szolgai módon ragaszkodtam a levéltári anyaghoz, s még az ellenmondásokat sem hoztam összhangba ! De ha csakugyan mechanikusan ragasz-1 Az Országos Levéltárt munkámban közel százszor idézem, de a t. bírálónak ez is kevés, azért e levéltárt a többivel együtt számításba sem veszi !