Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

612 történeti irodalom. kodtam a levéltári anyaghoz, akkor hogyan lehetek olyan rettentően elfogult ? Szép dolog a logika, de a t. bíráló a sutba vágta azt, mikor ezeket írta. A tisztelt bíráló ezután még a hadi levéltár anyagára tesz megjegyzést. Bár szerinte könyvem csak két levéltár anyagának a kivonata, most a harmadikról beszél. Szememre veti, hogy a hadi levéltár anyagát nem használtam fel kellően, mert mindössze csak huszonnyolczszor idézem ! A tisztelt olvasó könyvemből könnyen meggyőződhetik, hogy nem huszonnyolczszor, hanem ötvenszer idézem a hadi levéltárat ! De hát ez nem jelent semmit. Csak a t. bíráló hiszi, hogy egy levéltár ismerete attól függ, hogy az ember hányszor idézi. Fontosabb ennél az a körülmény, hogy a t. bíráló, a ki nekem tanácsot ad, nem is tudja, mi van a hadi levéltárban. A ki a hadi levéltárat ismeri, vagy a ki elolvasta Wolfnak a bécsi levéltárakról írt és a Századok ban is ismertetett könyvét, az jól tudja, mikor és hogyan keletkezett a hadi levéltár. Tudja azt is, hogy a régibb anyag skartolás és tűz útján elpusztult. A XVI. és XVII. századi magyar vonatkozású anyag tehát teljesen jelentéktelen. A hadi levéltár anyaga csak a XVIII. században kezd jelentékenyebbé lenni. A XVI. és a XVII. századi hadtörténelemre tehát a főforrás nem a hadi levéltár, hanem a volt udvari kamarai és a bécsi állami levéltár. Itt találhatók eredetiben a hadi tanács összes átiratai, a katonai kinevezések, a fizetésre, várépítésre és az élelmezésre vonatkozó iratok. A mi végűi a t. bíráló azon utolsó kijelentését illeti, hogy könyvemből még sejteni sem lehet, mint vált a bandériális katonaságból a törvényesen is elfogadott császári és királyi katonaság, én megengedem, hogy ő nem sejti ezt. Bár az én könyvem nem a magyar haderő történetéről, hanem csak a gyalogság megalakulásáról szól, azért az olvasó már az előszóban megtalálhatja (még pedig sehol nem közölt adatok alapján), mint kisebbítették a magyar haderőt, mint bocsátották el 1699-ben az összes végbeli katonaságot, hogy szakítsanak a múlt hagyományaival és a haderő magyarságával s így beolvaszthassák a magyar katonaságot a császári seregbe. Ez volt a bécsi hadügyi politika végső czélja már a XVII. században. Könyvem 3. fejezetében az olvasó megtalálja az első német módra szervezett és német nyelvre fogott gyalogezredek megalakulását is, ugyancsak ismeretlen adatok alapján. Ezen új hajdúezredek közül egy még ma is fennáll. Ha a t. bíráló sok minden mellett ezeket sem sejti, én nem tehetek róla. íme ezek voltak a t. biráló kifogásai. A mint a tisztelt olvasó is láthatja, jórészt apró-cseprő dolgok ezek. A t. biráló