Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

634 történeti irodalom. a törvények értelmében Mária királynénak 1527-től 1544-ig 300.000 forintot kellett volna bandérium tartására fordítania. Azonban a nevezett idő alatt egyetlen katonát sem tartott.1 Ismeretes dolog, hogy a pápai udvar minő hatalmas összegeket küldött hadi czélokra. A pénzt elköltötték Bécsben és Prágában, s a magyar katonaság semmit sem látott abból. Mikor maga a pápai udvar is meggyőződött, hogy a segélypénzeket nem a katonaság fizetésére fordítják, külön pápai fizetőmesterekre bízta a fizetést. Még ez sem használt. A pápa végre is kénytelen volt külön pápai ezredeket küldeni Magyarországba. Az 1682. évben a nádor és a magyar tanácsosok arra kérték a királyt, hogy, mivel az összes magyar katonaság száma nem több négyezernél, legalább még 4000 mezei katona tartását engedné meg. E négyezer magyar katonát abból a százezer forintból kéne tartani, a mit Kollonits püspök (»über die gewöhnliche tafelgelder«) a magyar harminczad jövedelemből évenként az udvarnak ád ! E szerény kérésre a felelet az volt, hogy nincsen szükség arra a négyezer magyar katonára.2 Szóval az udvar a királyi konyhára adott összegen kivűl az évi 100.000 forintot is megtartotta, de magyar katonát nem fogadott. Bizony Csáky szalmája volt az udvar kezében Magyarország jövedelme ! Hogy a t. bíráló minő hangon és minő módon támadja a könyvem adatait akkor is, mikor igazában a saját ismereteinek a fogyatékossága tűnik föl, arra nézve fölemlítem Reichersdorfer jelentését, a ki elmondja, hogy Brassóban és Szebenben darabontokat fogadott. Rég ismert történeti igazság, a mit a t. bíráló egész csomó munkában megtalálhatott volna, s a mit a könyvemben én is megemlítek, hogy az erdélyi szász városok már a középkortól kezdve állandóan székely darabontokat tartottak. Az ember fölteszi, hogy a ki bírálathoz fog, legalább az ilyen közönségesen ismert dolgot talán mégis tudja. Dehogy is tudja ! Sőt még engem támad, a miért a Reichersdorfer fogadta brassói és szebeni darabontokat székelyeknek mondom ; s még nekem veti a szememre, hogy krónikás módjára dolgozom ! 3 A t. bíráló ez elfogulatlan nyilatkozata után azt írja, hogy következtetéseim nem mutatnak magasabb színvonalra, a mit ő »egy-két classikus citátummal« bizonyít. Erre előveszi a királyi 1 Köz. pénz. ltár. Hung. 14335 f. 1545. április 13. 2 Köz. pénz. ltár. Hung. 14625. f. 1682, Cameralia ex conferentia Hungariea és Referat in Conferenz-sachen. 1682. június 12. 3 Ajánlom a t. bírálónak, nézze át a Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt 3. kötetét, ott névszerint fölsorolva találja Brassó XVI. századi magyar darabantjait.