Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

608 történeti IRODALOM. Az alaposságnak ugyanez a kritériuma — írja a bíráló — jellemzi a gyalogosok fizetése és elosztása czímű fejezetet. Szerintem — úgymond — a katonai kimutatások nem megbízhatók, s mégis e kimutatások alapján adom a katonaság fizetését és elosztását ! Ez teljesen igaz ; a bíráló csak azt nem veszi tudomásúl, hogy én az okot is kifejtem, miért kellett ezt tennem. Megmondom, hogy az egész országra kiterjedő mustralajstrom egyáltalán nem maradt ránk, részleges is csak igen kevés akad, így tehát kénytelenek vagyunk a katonai kimutatásokat alapúi venni. A tisztelt bíráló még a szószerint közölt kinevezésben is ellentmondást lát. Azt mondja, hogy a könyvem szövegében magyar sajkásokról van szó, a megfelelő jegyzetben pedig magister eguitum felel meg ennek. Kijelentem, hogy a jegyzetben előforduló jelzet és idézés teljesen hibátlan és a szövegnek megfelel. A király Pap István huszárkapitányt kinevezi a sajkások fővajdájává. Ezt a kinevezést azért idéztem, mert a komáromi hadi népet magyar katonaságnak mondja a kinevezés, s könyvem szövegében arról van szó, hogy a hivatalos rendeletek »csak magyar seregnek, magyar sajkásoknak nevezik a naszádosokat« ! Ilyenféle az a második ellenmondás is, a mit a t. bíráló könyvem 16. lapján fölfödözött. E szerint a szövegben én 300 magyar puskásról szólok, a jegyzetben pedig 400 puskás szerepel. Nincs ebben uramfia semmi ellenmondás, semmi hiba. Yarkoch Tamás ugyanis 350 puskás gyalogost kért (mitti pro subsidio arcis Lippaensis pedites pixidarios 350), de Castaldo e számot megtoldotta ötvennel s a királytól négyszáz puskást kért — a mint könyvem jegyzete is mutatja. Könyvemben a magyar rendeknek egyik fölterjesztését idézem, a miben ők a királynak kijelentik, hogyha a marhakereskedés jövedelmével ők rendelkezhetnek, nemcsak az ország minden kiadását fedezik, de még tizenötezer magyar katonával többet tartanak. A t. bíráló természetesen a rendeknél is jobban tudja a dolgot, s azt bizonyítgatja, hogy az ország jövedelme nem volt elég a katonaság fizetésére. Nem vitatkozom vele, csak megemlítem, hogy Salamon Ferencz (a Török hódoltság kora czímű művében) a velenczei követek XVI. századi jelentései alapján mutatja ki, hogy Magyarország nagyon is elbírta a katonái fizetését. Pedig Salamon Ferencz nem ismerte a XVI. századi katonai fizetési módot, s ő föltette, hogy a katonák a teljes fizetést s hozzá még posztót is kaptak ! Tudjuk, hogy 1671-ben a magyar haderő számát négyezer emberre szállították le. Hát ennyi embert csak el lehetett volna tartanunk az ország jövedelméből ? S még ez a négyezer ember sem kapta