Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

töetéseti irodalom. 607 rendtartás nagy részét. De a t. bíráló gyanúsnak mondja a dolgot, mert én — szerinte — évszámot nem merek kiírni. Dehogy is nem merek, de azon a rendtartáson nincsen évszám, azonban a tartalmából — a mint már a Gazd. Tört. Szemle ben kimutattam — világos, hogy a mohácsi veszedelem előtt dívott szokásokat írja le. Hogy at. bíráló a jargalást nem tartja ősi intézménynek, arról én nem tehetek. De a ki a Zsigmond-korabeli okleveleket forgatta, az ott is megtalálja már a jargalás intézményét. Tehát én teljes joggal emlegethettem a naszádosok ősi magyar szervezetét. Annál inkább, mivel Podvinai Tamás kapitány már 1527-ben ősi szokásnak mondja a naszádosoknál dívó jargalást. A t. bíráló ugyanitt a következő, jellemző nyilatkozatot teszi : »a naszádosok fizetéséről szóló részekben megint jó alkalom kínálkozik a szerző lelkiismeretes alaposságának megítélésére.« Az egyik helyen én ugyanis ezt írom : »a kik nem ismerik a jargalás intézményét és a jargaló pénz természetét, s az évi 40—50 frt-ot zsoldnak tekintik, csodálkozva írják, milyen csekély fizetésük volt a vajdáknak !« Viszont később ugyancsak én ezt írom : »a naszádos vajdák, a tizedesek és néha a legénység is a csekély jargaló pénzből meg nem élhetett« ! Hát tisztelt bíráló úr, nincs ebben semmi hiba, semmi lelkiismeretlenség, hanem csak a bíráló részéről van benne nagyfokú fölületesség, mert azt sem veszi észre, hogy a jargalás intézménye és a jargaló pénz nem ugyanaz a fogalom. Könyvemben világosan megmondom, hogy a jargalás állott jargaló pénzből, hadakozó pénzből, kiváltságokból, élelmi ezikkekből és ruházatból. A jargaló pénz tehát a jargalásnak csak egy része volt, a miből magából a katona meg nem élhetett. Ugyanitt a t. bíráló szokott modorával azt veti a szememre, hogy »siket akarok én meggyanúsítani azzal, hogy nem tudja mi az a jargalás« ? Gyanúsítani senkit sem akartam, csak megállapítottam a puszta tényt, hogy történeti irodalmunk a jargalás intézményét még nem ismeri. Mivel a tisztelt bíráló nem tudja, hát fölvilágosítom őt, hogy semmiféle magyar munkában meg nem találja a jargalás szónak vagy az intézménynek a magyarázatát. Én írtam (a Magyar Nyelvbe) & legelső értekezést a jargalás intézményéről és a jargaló vitézekről. Még a Nyelvtörténeti és az Oklevélszótár-ban sem találja meg a jargalás szót. A jargaló szó is csak az utóbbi szótárban fordúl elő, még pedig hibás magyarázattal. Ajánlom tehát a t. bíráló úrnak, ha máskor ilyen nagyhangú kijelentéseket tesz, előbb kissé tekintsen körűi az irodalomban is. Ezek után talán inkább én mondhatnám el azt, a mit a t. bíráló itt nekem juttat, hogy t. i. »ehhez az eljáráshoz nem kell kommentár«.