Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

601 történeti irodalom. nagyobb mértékben, mint a hajdúkban ? Hisz tudjuk róluk, hogy az utolsó emberig elpusztultak inkább, de a töröknek meg nem adták magukat. Hogy erőszakoskodtak és fosztogattak, az mit sem jelent. Akkor minden katona megtette ezt. Olvassa el a t. bíráló, mit ír a német Freytag a lanczkenétekről. Ilyeneket a legelvetemültebb hajdúk sem míveltek, s a lanczkenéteket azért még sem gyalázta senki úgy, mint a t. bíráló a hajdúkat. Könyvemben Gabelmann naplója (tehát a legmegbízhatóbb német író) alapján írtam, hogy a hajdúk rendkívül szótartók, s hogy a maguk gazdáit soha meg nem károsították. A t. bírálónak ez sem tetszik, s azt veti szembe, hogy a hajdúk megtámadták a harminczadosokat és harminczad fizetése nélkül vitték ki a barmot. Erre nézve némi megjegyzésünk volna. Ha a tisztelt bíráló csak egyetlen harminczadkirnutatást látott volna, tudnia kellene, hogy a hajtó harminczadot sohasem fizetett. A harminczadot ugyanis mindig a falkák előtt kocsizó tőzsérek (vagyis a tulajdonosok) fizették. Ha tehát valami visszaélés történt, azt a_ hajtók csakis a gazdáik parancsára tették. Ezért a kontrabanda miatt nem is a hajtókat, hanem a gazdáikat büntették. Könyvemben azt állítom, hogy 1513-ban és 1514-ben nálunk nagyon megcsappant a marhaállomány. Ez állításom a bécsi mészárosok keserves panaszain alapszik.1

Aztán hozzáteszem, hogy 1514-ben a kivitelt eltiltották, s így ez a tilalom is hozzájárult a hajtók lázadásához. A tisztelt bíráló erre »illő szerénységgel« megjegyzi, hogy az 1514. évi törvényt a parasztlázadás után hozták, tehát a hajdúk e miatt nem lehettek lázadókká ! A bíráló úr azonban nem jól olvasta el az 1514. évi törvényt. A 66. törvényczikk ugyanis világosan megmondja, hogy a kiviteli tilalmat már harmadízben emelik végzéssé (prout iam in tribus decretis conclusum habetur). A tisztelt bíráló ezzel sem elégedvén meg, a jegyzetben egyszerűen azt írja, hogy a kihajtási tilalom nem igaz ! Hát ideiktatjuk szó szerint az 1514. évi LXVIII. törvényczikket : »boves et equi atque oves, prout in tribus iam decretis conclusum habetur, de regno non educantur, sed usque Pest duntaxat et Albam Regalem abigantur.« Tehát a kihajtást nemcsak betiltották, hanem Pest és Fehérváron túl még az ország területén is tilos volt a hajtás ! A hajtók tehát nem mehettek a pusztapécsi (Auspitz), a bécsi és a nürnbergi hetivásárokra. Pedig Nürnberg város jegyzőkönyvei szerint oda bizony szép 1 Bécs város levéltára : Alte registratur. Aztán 1526-ig a Fleischverproviantierung Wien czimü gyűjtemény a volt udvari kamarai levéltárban. SZÁZADOK. 1909. VII. FÜZET. 41