Századok – 1909

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Válasza 598

602 történeti irodalom. számmal hajtogattak magyar marhát. Panaszkodnak is e miatt eleget mind a bécsi, mind a birodalmi mészárosok. A t. bíráló nem hiszi, hogy Bécs a magyar szarvasmarhakereskedésből lett nagygyá. Ez az ő dolga. De maga Bécs és az osztrák rendek nagyon is hitték és tudták. Saját nyilatkozataikat közöltem a könyvemben. A t. bíráló azt sem hiszi el, hogy a magyar marhakereskedés jövedelmét Bécs élvezte. Ajánlom, hogy nézze át ez ügyben az országgyűlési tárgyalásokat, a Landgráfok számadásait és a sérelmeket, majd akkor aztán el fogja a dolgot hinni. A tisztelt bíráló a hitetlenségével elárulta, hogy sejtelme sincs arról, mint folyt e téren Magyarország károsítása Fölvilágosítom tehát őt egyről-másról. A roppant jövedelmet hajtó óvári főharminczad egész területét az alsó-ausztriai kamara alá helyezték s a XVII. század másik feléig Ausztria szedte ott a jövedelmet. A melyik tőzsér a magyar kamara alá tartozó harminczadhivatalban fizette meg a harminczadot, azt nem bocsátották sem az óvári, sem a bécsi vásárra. Ide csakis azok juthattak, a kik az alsó-ausztriai kamara alá rendelt harminczadokba fizettek. Az Olaszország felé irányuló hajtás után az olasz apaidatorok nem Magyarországnak, hanem a gráczi kamarának fizették az évi 30—40 ezer forintnyi összeget (harminczad helyett), és Laibachban adták meg az úgynevezett aufslágot, a mi évi 20—25.000 forintot jövedelmezett. A Morva- és Csehország felé irányuló hajtás után Auspitzban szedték az illetékeket. A külföldi kereskedőket kényszerítették, hogy Bécsben és Auspitzban vásárolják a marhát. Magyarországba nem bocsátották őket. Szóval bölcsen elrendezték, hogy a harminczad, az aufslág, az állópénz, a kövezetadó (ilyen is volt már a XVI. században), a vásári illetékek stb. javarészt az örökös tartományoknak jusson. Hogy a tisztelt bírálónak mindezekről sejtelme sincs, az nem az én hibám. »Alapos a tévedés — írja a bíráló — hogy a vámtételeket a Habsburgok emelték föl a Mátyás-kori 25 dénárról« ; mert hisz már 1521-ben 25-ről 50 dénárra emelték. Nem tudom, honnét vette a t. bíráló ezen citátumot, de kijelentem, hogy a mit én írtam, az egészen helyes. Mert a Habsburgok a Mátyás-korabeli 25 dénárt negyvenötszörösére emelték. Volt idő, mikor a 9 frt értékű marhának a vámja 12 frt 50 kr-ra rúgott. Talán a t. bíráló is megengedi, hogy ez valamivel több, mint 25 dénár. Nem valami sok ismeretet árúi a t. bíráló ezzel a büszke fölkiáltással sem : »és végűi mióta növeli pl. Magyarország magasabb vámja Ausztria jövedelmét?« A felelet erre igen könnyű: azóta, mióta a vámokat és az illetékeket nem Magyarországban, hanem az osztrák határokon, meg Bécsben szedték. A ki járatos a törvénykönyvben, azt nem kell figyelmeztetnünk, hányszor