Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

13 karóba. A forradalom véres eseményeinek fölidézésével nem fogja senki elterelni figyelmünket a tárgyalás alatt lévő kérdésről és nem térit el szándékunktól, hogy amit népünk és országunk boldogulása és kulturánk haladása érdekében hasznosnak, szükségesnek, az idő által megérleltnek tartunk, egyértelműen ne követeljük. A magyar nép józansága, bármint reménykedjék is a római katholikus papság, a szekulárizáczió kérdésének fölvetésével nem fog forradalmi mozgalmakat rendezni, mert amit a jog és törvény alapján kivívhat, azt az erőszak fegyvereivel kivívni nemcsak felesleges, de esztelen is volna. Az izgatásnak az a módja, amelynek a közgyűlési teremben az imént voltunk tanúi, semmi esetre sem vezet czélhoz. Sem a kérdés elejtését nem fogja eredményezni, sem azt, hogy a kérdés fölvetői ellen fölgyülemlik a tömegek szilaj szenvedélye. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy az izgatásnak ez a módja a szekulárizáczió azon hiveit is a mi sorainkba fogja állítani, akiket eddig csak az időszerűség kérdésében választottak el tőlünk ellentétek. Emellett nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy aki a zendülések, fölkelések és véres mozgalmak árnyékait hívogatja segítségül, nem egyszer önmagával találja szemben azt az erőszakot, amelyet segitő társának gondolt. (Helyeslés.) A szekulárizáczió ellen mindössze egyetlen egy érvet hallottunk a vita folyamán s ez az volt, hogy a tulajdon szentségének sérelme nélkül, a kérdés meg nem oldható. Bátor voltam első fölszólalásomban rámutatni arra, hogy az egyházi javakat sohasem adták tulajdonul az egyháznak, hanem csak bizonyos czélok kiegészítésére. Kitűnik ez II. Ulászló 3. rendeletének 20. czikkéből, az 1548-ik évi XII. törvényczikkből, amelyet pedig I Ferdinánd, a legkatholikusabb fejedelem szentesitett. A törvények egész sora szól ez igazságunk mellett. így az 1550. évi 19. tcz., az 1555: XV. tcz., az 1556:18; az 1557 : V. tcz., az 1556:39. tcz., stb. Ámde e törvényekben megszabott ellenszolgáltatásokat az egyház már régen nem teljesiti, részben kivonta magát e kötelezettségek teljesítése alól, részben pedig feleslegesekké váltak. A tulajdonjog nevében folytatott védekezés tehát teljesen helytelen és ezúttal is újból kell hangsúlyoznunk, hogy az egyházi vagyonokat az egyház nem tulajdonul, hanem csak hasaonélvezetül kapta. T. vármegyei közgyűlés ! Szándékosan hagytam utoljára azt az érvelést, amelyet a klerikális sajtó gyakran használ a szekulári-