Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

7 gálja, a javakat is joggal vissza lehet tőle követelni. A kérdés ezen részére bátor leszek még egyszer visszatérni. Most csak azokra az aggodalmakra akarok még rámutatni, amelyek a választmány javaslatában kifejezésre jutnak, amidőn az azért kiván napirendre térni indítványom felett, mert az időt nem tartja rá alkalmasnak, mert az országnak politikailag felelős kormánya nincsen és mert attól tart, hogy a szekulárizáczió kérdésének fölvetésével a kibontakozáson dolgozó államférfiak munkáját nehezítjük meg. Tisztelt vármegye ! Ami az időszerűség kérdését illeti, arra nézve elég annyit mondanom, hogy Francziaországban már kétszáz év előtt is időszerűnek tartották a szekulárizáczió végrehajtását, Olaszországban már 1867-ben eladták az egyház lefoglalt jószágait és valóban, senki sem vetheti szemünkre, hogy valami nagy türelmetlenség, túlzott gyorsaság van abban, ha Magyarországon ma, a 20-ik században vetjük föl a kérdést. Ami a második ellenvetést illeti, hogy t. i. az országnak ezidőszerint felelős kormánya nincsen, erre nézve azt kell konstatálnom, hogy indítványomat én olyan időpontban juttattam a vármegyéhez, amikor még felelős kormányunk volt és hogy különben sem azt kérem, hogy a kormányhoz küldjék Hajduvármegye föliratát, hanem a magyar országgyűlés képviselőházához. Végül az az aggodalom, hogy a kibontakozás munkáján fáradozókat munkájukban megzavarná a szekulárizáczió kérdésének fölvetése, teljesen indokolatlannak tetszik előttem, mert hiszen a bankkérdés megoldása a szekulárizáczió kérdésével összefüggésben nincsen. Az állandó választmány aggodalmai ilyenformán nem lehetnek komoly aggodalmak, mindössze is csak az lehet czéljuk, hogy a kérdés fölvetését elodázzák és abba a tétlenségbe sülyesszenek vissza bennünket, amelyet e kérdés körül sajnálattal tapasztalunk oly hosszú idő óta s amely tétlenség, óvatosság vagy kényelemszeretet kimondhatatlan károk okozója és végeredményben az ország népének teljes romlását okozza. Én tehát kérem a vármegyét, ne térjen napirendre indítványom felett, ne fogadja el a választmány javaslatát, hanem járuljon hozzá indítványomhoz, amelynek indokolására szives engedelmükkel áttérni óhajtok. (Halljuk ! Halljuk !) A tizenkilenczedik század utolsó tiz évében az összes egyházi földbirtok egy millió 535 ezer 395 katasztrális hold volt Magyarországon. Az egyháznak, saját kimutatása szerint, volt ezenkívül 33 millió koronára menő ingó vagyona készpénzben és értékpapírokban. Mindezeken kivül be kell számítani még az