Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

8 erdélyi r. kath. status 19 ezer 860 holdját, a vallás és tanulmányi alap 221 ezer 688 holdját, az egyetemi alapítványok 27 ezer 051 holdját, a jezsuiták, szerviták, benczések, ágostonrendiek, melkiek, domokosok, kapuczinusok, minoriták, irgalmasok, pálosok, vazulrendiek birtokait, ugy hogy tehát a magyarországi róm. kath. egyház papjainak kezén ez ország földjéből két és fél millió katasztrális hold van. E rengeteg vagyon, melynek évi jövedelme százmillió korona, ki van véve a szabad forgalomból, meddő, a nemzet gazdaságának semmi hasznot nem hajtó s amint ráfogok térni, nem szolgál azon czélokra, amelyeknek szolgálatára egykor a papság kezére adták. Az egyházi javak adományozásának történetével nem kivánnám fárasztani a tekintetes vármegyét, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy István király kezdte meg a püspökségeknek uradalmakkal való megajándékozását, folytatták az Árpádházbeli királyok, mert lelkük és népük lelkének üdvösségét remélték attól, ha az egyház szolgáit földi javakkal látják el s mert ugy vélték, hogy adományaikkal a nép nevelésének, erkölcseinek fejlesztésére áldoznak, hogy a szegényügy és az igazságszolgáltatás költségeit látják el és hogy az ország védelmét biztosítják az egyházi bandériumok által. Másszóval és világosabban : az egyházi javak adományozása sohasem jelentette azt, hogy az állami vagyon örökre, tulajdonul adatott a papságnak, hanem azt, hogy ez a vagyon a népnevelés, tehát iskolák fentartására, az igazságszolgáltatás ellátására, a szegények istápolására és az országot védő seregek fentartására szolgál. Régi törvényeinkből ezt kétségtelenül meg lehet állapítani, valamint az is kitűnik belőlük, hogy a papi javakat sohasem tekintették a papság tulajdonának, hanem mindig az államénak. Bizonyítja ezt számos törvényünk, amely megállapította a főpapok legnagyobb jövedelmét és kimondta, hogy ami jövedelem az egyházi vagyonból ezenfelül van, azt az állam kincstárába kell adni. Így volt ez III. Károly, Mária Terézia és 1. Ferencz idejében is. Ha valamely főpapi állás üresedésben volt, a javadalmak jövedelmét a királyi kincstárba kellett szállítani, amit bizonyára nem lehetett volna törvényben kimondani, ha a papi jószágokat a papság tulajdonának tartották volna. Mindebből, tekintetes vármegye, kétségtelenül világos, hogy a papi jószágok nem a papság tulajdona és igy a szekulárizáczió ellen nem hozhatja föl senki indokul, hogy az a tulajdon szentsége ellen elkövetett gonosz merénylet. Ahol nincs tulajdon, ott