Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

Az indítvány tárgyalása. Ez az indítvány az év május hó 13-án került tárgyalásra Hajduvármegye közgyűlésén. A tárgyalást megelőzőleg mindent megkíséreltek, hogy az indítványozót indítványának visszavonására birják, ámde Lengyel Imre hajthatatlan maradt és igy az indítványt tárgyalni kellett. A vármegye állandó választmánya foglalkozott az inditványnyal, de azt nem tette magáévá, hanem a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé : „Bizottsági közgyűlésünk, annak kijelentésével, hogy azon fontos szocziális és közoktatásügyi érdekre való tekintettel, melyek, meggyőződése szerint, az egyházi javaknak világiakká való átalakításával, (az úgynevezett szekulárizáczióval) szoros kapcsolatban állanak, a beadott indítvány lényegét és tárgyát olyan nagy horderejű állami érdeknek tekinti, melynek napirendre hozatalától, nyugalmas időben és viszonyok között nem idegenkedik. Minthogy azonban az ország közéletét ez idő szerint nagy politikai és gazdasági kérdések foglalkoztatják és mert jelenleg politikailag felelős kormány nincs is, ezt a válságos időt nem tartja alkalmasnak ez ügy nagy jelentősége által méltán kívánatos komolysággal való tárgyalására, nem pedig annyival is inkább, mert ennek most a politikai közéletbe dobásával, a helyzet tisztázásán és megoldásán fáradozó tényezők munkáját nehezítené meg ; ugyanezért a beadott indítvány felett napirendre tér". A vármegye közgyűlésén mindkét indítványt fölolvasták, utána Lengyel Imre kért szót, hogy indítványát megokolja. A beszéd igy hangzott : Lengyel Imre beszéde. Tisztelt vármegyém ! Mindenekelőtt legyen szabad a vármegye állandó választmányának imént elhangzott határozati javaslatára visszatérnem. Örömmel vettem tudomásul és sietek leszögezni, hogy a választmány is nagy horderejű állami érdeknek tekinti az egyházi javaknak'világiakká való átalakítását, amivel első sorban kimondottnak kell tekintenem, hogy senki sincsen Önök közül, aki az egyházi javakat a papság tulajdonának tekintené, hanem mindnyájan azon az egyedül helyes és kétségtelenül beigazolt állásponton vannak, hogy az egyházi javakat az évszázadok folyamán csupán bizonyos czélra adták a papságnak és igy e czélok megszűnésével, avagy akkor, ha a papság e czélokat már nem szol-