Századok – 1909

Tárcza. - Hivatalos értesítő - Választmányi ülés 1909. máj. 27-én 533

Az indítvány tárgyalása. Ez az indítvány az év május hó 13-án került tárgyalásra Hajduvármegye közgyűlésén. A tárgyalást megelőzőleg mindent megkíséreltek, hogy az indítványozót indítványának visszavonására birják, ámde Lengyel Imre hajthatatlan maradt és igy az indít­ványt tárgyalni kellett. A vármegye állandó választmánya foglalkozott az inditvány­nyal, de azt nem tette magáévá, hanem a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé : „Bizottsági közgyűlésünk, annak kijelentésével, hogy azon fontos szocziális és közoktatásügyi érdekre való tekintettel, melyek, meggyőződése szerint, az egyházi javaknak világiakká való átalakításával, (az úgynevezett szekulárizáczióval) szoros kapcsolatban állanak, a beadott indítvány lényegét és tárgyát olyan nagy horderejű állami érdeknek tekinti, melynek napirendre hozatalától, nyugalmas időben és viszonyok között nem idegen­kedik. Minthogy azonban az ország közéletét ez idő szerint nagy politikai és gazdasági kérdések foglalkoztatják és mert jelenleg politikailag felelős kormány nincs is, ezt a válságos időt nem tartja alkalmasnak ez ügy nagy jelentősége által méltán kívánatos komolysággal való tárgyalására, nem pedig annyival is inkább, mert ennek most a politikai közéletbe dobá­sával, a helyzet tisztázásán és megoldásán fáradozó tényezők mun­káját nehezítené meg ; ugyanezért a beadott indítvány felett napirendre tér". A vármegye közgyűlésén mindkét indítványt fölolvasták, utána Lengyel Imre kért szót, hogy indítványát megokolja. A beszéd igy hangzott : Lengyel Imre beszéde. Tisztelt vármegyém ! Mindenekelőtt legyen szabad a vármegye állandó választmányának imént elhangzott határozati javaslatára visszatérnem. Örömmel vettem tudomásul és sietek leszögezni, hogy a választmány is nagy horderejű állami érdeknek tekinti az egyházi javaknak'világiakká való átalakítását, amivel első sorban kimondottnak kell tekintenem, hogy senki sincsen Önök közül, aki az egyházi javakat a papság tulajdonának tekintené, hanem mind­nyájan azon az egyedül helyes és kétségtelenül beigazolt állás­ponton vannak, hogy az egyházi javakat az évszázadok folyamán csupán bizonyos czélra adták a papságnak és igy e czélok meg­szűnésével, avagy akkor, ha a papság e czélokat már nem szol-

Next

/
Thumbnails
Contents