Századok – 1909
Értekezések - TÁRCZY KÁROLY: A czéhrendszer Munkácson 16
34 DR. TÁIiCZY KÁROLY. fej fa vésők, sírásók szintén közülük kerültek ki. A koporsócsinálók a deszka árán kívül csekély fizetést is kaptak (ha pénzes temetés volt, ketten 1 Rfrtot) s azonkívül fel voltak mentve a várta, illetve virrasztás alól és sírvájást sem kellett teljesíteniük.1 Ha ugyanis valamelyik tagjuk megbetegedett, először a két czéhmester, azután rendben a többiek tartoztak mellé egy-egy embert adni és őriztetni, s ha valaki emberét el nem bocsátotta, vagy maga el nem ment, mindannyiszor 1 Rfrtot fizetett. A czéhmester pedig kettőt.2 így megmentették az elszegényedéstől, mert az illető egy napig dolgozott is néki, kifizették azonkívül gyógyszertári tartozását is, s ha meghalt, a temetés költségeit is a czéh viselte.3 Ilyenkor virrasztóba (»várta«) kellett menniök s ez alól is csak fontos ok mellett vonhatták ki magukat, mert különben büntetést fizettek.4 Temetésen, a lehetőségig, az egész czéh részt vett. Kötelező a későbbi időben csak a kisczéh tagjaira nézve volt. Büntetésük elmaradás esetén 1 Rfrt.6 Az elhunyt tagtárs özvegyét és árváit sem hagyták elpusztulni. A czéhmester tartozott hozzá legényt rendelni, ha véletlenül munkanélküli nem akadt, egy mestertől kellett elvennie. Kötelessége volt továbbá »a szegényhez hozzálátogatni és ügyét igazítani«.0 Hogy újabb férjhezmenetelét mintegy megkönnyítsék, csak félmesterasztallal és fél taxával tartozott az, a ki elvette. (Cs. 8.) Addig is bizonyos segélyt élvezett ; gyámoltalan árváit ápolgatták, s a fiúkat pl. tizenkét éves korukig iskoláztatták is.7 Mindezen kedvezményektől azonban elesett, ha más mesterségbeli emberhez ment nőül,8 vagy ha erkölcstelen életet folytatott. Mert a mennyire ápolták maguk között mindazt, a mi jó és becsületes volt, annyira kerülték és irtották a rosszat, az erkölcstelent. Hiába próbált pl. az egyik özvegy (a kinek törvénytelen gyermeke születik) védekezni és felfolyamodással élni, a viczispán sem tehet érdekében semmit. Igazán elismerésre méltó az a hang, s az az őszinte erkölcsi felháborodás, melynek kíséretében ez ügyet a viczispánnak előadják.9 Segélyben részesítették és munkájukkal is támogatták az elaggott vagy elerőtlenedett mestereket is, s ez a köl» 1812. szept.. 15. » Cs. Art. VI. T. Art. IV. 3 Nyugta. A temetés díja 10 Rfrt. T. 1810. máj. 4. A fazekasoknál a requiem (vagyis egy mise) is szokásban volt. 4. p. 4 Az nem volt ok pl. hogy a város határában dolgozott. Haza kellett hivatni. A büntetés egy köböl bor. T. Art. II. s Cs. Art. VII. « Cs. T. Ari, VII. ' Fazekas rendt. 2. 1801. « Új Art. T. 37. » 1822. 83, 84, 85, 86. sz. 1830-ban kirekesztik.
