Századok – 1909
Értekezések - TÁRCZY KÁROLY: A czéhrendszer Munkácson 16
A CZÉHRENDSZER MUNKÁCSON. 35 csönös támogatás a czéhtagok feleségei között is hasonló szellemben volt kifejlődve.1 Nem csoda az elmondottak után, ha azt tapasztaljuk, hogy nehezen lehetett a czéhbe bejutni, illetve műnyelven : beállani. Korántsem rosszakaratú szűkkeblűség ez tőlük ! Azokért az előnyökért, melyeket nyújtani tudott, természetes volt, ha cserébe követelt is valamit. Mindenekelőtt feddhetetlen és tiszta erkölcsös életet, becsületességet, s másodsorban a mesterség teljes és tökéletes tudását. Ez az elv nyilatkozik meg mindazon szabályokban, melyek a mestert, legényt és inast kötelezik. S e czél szolgálatában az ellenőrzés már az inasságnál megkezdődik. Úgy gondolták ugyanis, a ki nem jó inasnak, az nem lesz jó mesternek sem ; a ki nem tud engedelmeskedni, az nem tud parancsolni sem. Ezért történik első percztől fogva minden a legszigorúbb formák között. Az inasnál először megvizsgálták származását, keresztlevelét, s azután történt meg a szegődtetés ilyen párbeszéd kíséretében : »Van-e kedved ezen csizmadia mesterségnek megtanulására beszegődni ezen becsületes mesterembernél ? Adj kezet. Hány esztendőkre szegődöl ? Pénzes inasnak-e vagy béres inasnak ? Ruházat iránt nincs-e valami megjegyzésed 1 Állíts kezest magadért, hogy el nem szököl.« Ennek magyarázatáúl tudnunk kell, hogy a pénzes inas rendesen két évre szegődött, a béres inas pedig háromra, sőt négyre is. A pénzes inas azonban húsz forintot fizetett a mesternek s egyet a czéhnek. A mi a ruházatot s mintegy a fizetést illeti, a mester tartozott inasának két-két pár fehér ruhával (olyannal, a melynek rőfi három poltrás), egy kék nadrággal és egy gubával vagy ezek helyett négy-négy máriással. Egy kisnitzer dolmánynyal (ruhával) akkor, ha a három évet jámborúl kitöltötte, vagy a helyett egy vonás forinttal.2 Három fitsur (fitsór) bőrrel vagy a helyett egy vonás forinttal. A szegődés díját az inas fizette, letevén egy forintot s készíttetvén egy vagy két tál ételeket, és egy pecsenyét (vargák X.). A vargáknál a köteles ruházat egy szűrből, egy süvegből, minden esztendőre két öltönyből és lábravalóból állott. Sarut kapott annyit, a mennyit elnyű-1 A gyermekágyas asszonynak p. hat hétig nem volt szabad felkelnie, s ezen idő alatt meghatározott sorrendben társnői látták el élelemmel. 2 Kisnitzer, másutt kisnyiczer szó, a dolmány szövetére vonatkozik. Rövid, vágott dolmányt értenek alatta. Határozott jelentését Zolnai oklevél-szótára sem ismeri (506. 1.). Lehoczky a beregszászi szabóknál emlit valami köz incsér dolmányt, ez alighanem kisniczei lehetett. II. 432 A fazekasoknál is ilyen a ruházat, c.iak még egy sezitzer andrót (?) eöv járuit hozzá. A cs. szerint »hozzá illendő új avagy ó ruházattal« kellett ellátni. X. 2*