Századok – 1909
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Ki koholta a Sylvester-bullát? 361
372 KARÁCSONYI JÁNOS. a labe haeretica prorsus immúnis Apostolico throno pura adhaesit perpetuo. Dumque Apostolicis Regibus Ungaricis relique omnes, diversis Regni revolutionibus debitam subtrahunt reverentiam, haec una, Apostolico rege suis successoribus firmissimam arcem Zagrabiensis Ecclesie tuente, adulterinis nunquam adhaesit amplexibus.1 Szent-István életrajzának kinyomtatása, különösen pedig a szedéshez szükséges lemásolás és a javítások közben vésődtek oly mélyen bele Tomkó Jánosnak elméjébe azon szavak és mondatok, a melyeket a korona kérésének és elküldésének elbeszélése közben a székesfej érvári bővítő egykoron a pápa ajkára adott. Hozzátéve még ehhez VII. Gergely állításait, kész volt az egész koholmány magva. Oly ügyes és jó latin írónak, mint a minő volt Tomkó, nem került azután nagy fáradságába a két műből merített gondolatokat bulla alakjába öltöztetni ; — VII. Gergely leveleiben ott állottak előtte a szükséges és ő szerinte jó formulák is, — s így kész volt a magyar szent koronával egykoron együtt küldött, de örökre elveszett apostoli bullának hitvány pótléka : a hamis Sylvester-bulla. Maga Tomkó is bizonyos tekintetben hasonlított Asztrikhoz, mert ő is Rómából hozott a magyar nemzetnek nem ugyan koronát, hanem Szent-István-szobrot. önkéntelenül is eszébe juthatott, mily jó volna az egykoron Szent-Istvánnak küldött levelet pótolni ! Ha azt kérdjük, hogy Tomkó mikor készítette el a hamis Sylvester-bullát, azt mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben készült az már 1631-ben, mert a »Regiae Sanctitatis Illyricanae foecunditas« előszavában körülbelül már hangoztatja azokat az állításokat, a melyeket azután a Sylvester-bullában részletesen kifejtett. Ott van például a magyar nemzet szabad királyválasztó joga. A Sylvester-bullában ezt így akarta Tomkó biztosítani : »Qui quidem haeredes ac successores tui quicunque, posteaquam per optimates legitime electi fuerint, teneantur similiter nobis et successoribus nostris reverentiam exhibere«. Ámde az 1631-ben megjelent »Santcitatis Illyricanae foecunditas« előszavában is ott díszlik e hasonló állítás : »Tibi. . . sacrae apostolicae coronae regnorum fraena légitima successione et libera tuorum populorum optione debentur.« Maga az, hogy Tomkó mind az előszóban, mind a Szent-István életrajzához fűzött befejező sorokban annyira hangoztatja az »apostolicus rex«, az »apostolicus thronus« szavakat, elárulja, hogy már meg volt győződve a magyar királyok azon egyház-1 Tomkó elébb i. m. 224—25. 1.
