Századok – 1909

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Ki koholta a Sylvester-bullát? 361

366 KARÁCSONYI JÁNOS. a Theodosio Eugenius ingenti clade Tyranni sunt profligati et avorum memoria infelici casu Ludovicus, rex Ungariae cesus«.1 Mivel pedig Carinust a Morava torkolatánál feküdt Margumnál, Liciniust a mai Vinkovcze helyén állt Cibalisnál, Magnentiust a mai Eszék helyén állt Mursánál győzték le és Valens is mursai püspök volt, e helyütt Tomkó három egymástól távol eső éa külön nevezetű jeles várost összeelegyít és csinál belőlük Mohácsot! Azt nem is említjük, hogy Eugeniust tulaj donképen Aquilejánál verte le Theodosius, mert e tekintetben Tomkó egyszerűen tévedett. A valónak a valótlannal, a különböző eseményeknek, személyeknek és helyeknek összekeverésénél azonban nem áll meg Tomkó. Tovább megy s a hol ez sem elég a nagyításra vagy magasztalásra, hát egyszerűen költ neveket és eseményeket. Mivel például könyvét Sacchetto Julius bíborosnak ajánlja, ürügyet keres, hogy őt valamiképen az ő illyr nemzete iránt érdeklődésre keltse. Megteszi tehát Sacchetto Andrást, Julius egyik állítólagos ősét váradi püspöknek. >>Mea gens Illyrica — írja előszavában — sua felici fatalitate inter ecclesiae suae sanctissimos pastores a sexcentis ferme annis Andreám, familiae sydus immortale, Varadiensem veneratur episcopum.« Majd ódát ír »Ad Andreám Sacchettum ab hinc quingentos annos Varadiensem episcopum.« S így kezdi : »0 praesul, Daciis quem ditionibus Immanis posito Sarmata acinace Atque arcú Gethico Danubii accola Tibiscique vadis Iaziga proximis Doctorem coluit. . . Quem Bis terni spatiis Ungarns et Dacus Saecli cum populis lllyridis piae Supplex Gangeticis donat odoribus.« Ez már nem költői szabadság, mikor valamennyi, Magyarország földjén egykor lakozó nemzetet összezavar, hanem vakmerő hazudozás, annál is inkább, mert sem 1128-ban, sem 1028-ban nem volt András nevű váradi püspök, sőt 1028-ban még a váradi püspökség sem létezett.2 Az ilyen mindenféle dolgoknak összeőgyelítéséből származó tévedéseken és ártatlan hazudozásokon keresztül azután elérkezett Tomkó a valódi hamisításokhoz is, mert hiúsága, esetleg valamely vakmerő és méltán kétségbevont hazugságnak megerősítése úgy kívánta. 1 Torr kó : Unica gentis Valeriae nobilitas. 67—68. 1. 2 V. ö. Kath. Szemle 1908. 50—62.