Századok – 1909
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Ki koholta a Sylvester-bullát? 361
KI KOHOLTA A SYLVESTER-BULL AT ? 365 országot, bár akkor ő még más államnak, a velenczei köztársaságnak volt polgára. E beszéddel kiérdemelte, bogy hozzájuthatott Yerancsics Faustusnak és nagybátyjának, Antalnak, a volt •esztergomi érseknek kézirataihoz. Ez alkalmat adott neki arra, hogy Yerancsics Antal művét felhasználva, jórészt szórói-szóra lemásolva megírja Beriszló Péternek, a hős bánnak életét. Ezt is Velenczében adta ki 1620-ban. Azonban már e műbe belevegyül valami kellemetlen, történetírónál megbocsáthatatlan hiba : az érzéketlenség a történeti való iránt. Elfogad vagy minden aggódás nélkül megír mindenféle valótlanságot, csakhogy hősét minél magasabb polczra emelje. Beriszló Péter ősei közé odacsúsztat egy bizonyos, sohasem létező Trpimirt, ráfogja, hogy az Kálmán magyar királyt Boszniából kiűzte és azért Jurica bosnyák bántól Dobor várát kapta, összezavarja a Luzsanai vagy Traui Beriszló-családot a Grabarjai Beriszlókkal és mindjárt megragadja az alkalmat, hogy a maga családját is dicsőítse, mert a Beriszlók egyik ősanyjának megteszi Marnavics Sztoiszlava zvorniki herczegnőt.1 Vakmerő állításoknak és hiúságból történt, látszólag ártatlan hazugságoknak tárháza Tomkónak nyolcz évvel később, 1628-ban, már Rómában kiadott műve : »Unica gentis Aureliae Valeriae Salonitanae Dalmaticae nobilitas.« Azon egyetlen adatból, hogy Caius pápa (t 296) állítólag dalmata származású volt és egy salonai polgárnak bizonytalan keletű sírfeliratából oly szépen kisüti, hogy Diocletianus császár és Caius pápa unokatestvérek voltak, hogy az ember csak úgy csodálkozik, mert hisz másrészről biztos tanúink vannak arra, hogy Diocletianus épen nem az >>augustissima gens Valeria«-ból származik, hanem szolgacsaládból és Anulinus senator szabadosának volt fia. Hogy Probus császár, bár Sirmiumban született, mégis dalmata vér, és így a Valeria-nemzetség tagja volt, azt Tomkó magától érthető dolognak tartotta, valamint azt is, hogy Probus fia, unokaöccsei már buzgó keresztények, sőt byzanczi püspökök voltak ! Mily könnyen összezavarja Tomkó az egymástól távol eső és egészen különböző helyeket, arra csattanós példa a következő állítása : »Murgum alii Murtium, quidam Margum et Mursorum civitatem appellant. Praefuit ei sub Constantio, Constantini filio, Valens episcopus, Arrianorum antesignanus. Progressu temporis in speciem vici Mohacz incolis appellatum est inter Dravum, in Danubium influentem, ipsumque Danubii alveum situ m, campo cladibus generis humani satis funestum. Hic enim post Carinum a Constantino Licinius, a Constantio Magnentius, 1 Margalits : I. 108. 1.
