Századok – 1909

Értekezések - TÁRCZY KÁROLY: A czéhrendszer Munkácson 16

DK. TÁRCZY KÁROLY. A CZÉHRENDSZER MUNKÁCSON". 17 iratait még mindig nem a nagy levéltárak kényelmes szekré­nyeiben, hanem nagyrészt régi czéhládákban tartogatják féltve őrzött kincs gyanánt, hol a hozzájuk férhetés majdnem lehetet­lenség. Pedig az idő vasfoga rajtuk is végzi romboló munkáját, s néhol még a laikus kezek is elősegítik a pusztulást. Jóllehet szerény tanulmányom adatai bizonyítani fogják, hogy jobb sorsra is érdemesek volnának ! Mennyi érdekes és becses törté­neti adat lehet még így elrejtve poros és elnyűtt czéhprotocol­lumokban. Bátran merem állítani, hogy egy város monographiája sem lehet teljes akkor, ha társadalmi élete és iparának fejezete a czéhek életének ismerete és ismertetése nélkül van megírva.' Összeköttetéseimet felhasználva s eloszlatva minden bizal­matlanságot, egyelőre a timár, csizmadia, fazekas és gubás (guba-takács) czéhek ládáit (összesen hatot) néztem át.2 Ennyi­nek az alapján természetesen a czélirendszer általános törté­netéhez, fejlődéséhez vagy eredetéhez döntőleg nem lehet hozzá­szólani. Ha mégis megteszem megjegyzéseimet, ezt csupán azon kérdéseknél fogom megkísérelni, a hol adataim Szádeczkynek vagy Meltzlnek véleményével, ki újabban a szászok iparviszo­nyaival foglalkozott, össze nem egyeztethetők, s Arra nézve, hogy mikor keletkeztek e czéhek, meglévő okleveleik vagy azok hiteles másolatai csak részben adhatnak felvilágosítást. A timár-czéh levele ugyanis 1700 körül »égitűz által« elpusztúlt, »több czéhiink rendtartásához accedálandó requisitumokkal együtt«. Ebből tehát legfeljebb arra lehet követ­keztetni, hogy már jóval előbb intensiv czéhéletnek kellett itt folynia, ha 1700-ban »nagy szomorúságukra« ilyen pótolhatatlan veszteség érhette őket. Privilegium nélkül azonban nem élhetnek, mert, ha a czéh tagjaival szemben hivatkozhatnak is a múltra, a szokásra, melynek alapján a szabályzatot megújíthatták volna, de idegenekkel, s különösen a szaporodó kontárokkal szemben csak meglévő kiváltságokra hivatkozhattak. Ezért kérik el a beregszászi czéh levelét; melyet azután nagysokára, 1761 szept. 22. a vármegye is megerősített. 1 Munkács város új monograph iájának is megvan ez a hibája. Irta Lehoezky Tivadar. 1908. Munkács. • A munkácsi czéhek történetével senki sem foglalkozott eddig. Lehoezky Beregmegye monographiájában, a hol erre bő alkalom kínálkozott volna, csak néhány oldalon érinti a kérdést, s mindössze a beregszászi szabók czéhleveleinek egy részét közli magyar fordításban. (!) Belső éle­tükről, jegyzőkönyveikről egyáltalában nem tud, s a leírás legnagyobb részét egy álarczos bál leírása teszi. V. ö. Bereg vármegye monographiája, n. 426. s k. 1. • Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. század­ban. Századok, 1892. 633. 1 SZÁZADOK. 1900. I. FÜZET. 2

Next

/
Thumbnails
Contents