Századok – 1909

Történeti irodalom - Bédier; Joseph: Les légendes épiques. Ism. Karl. Lajos 164

TÖRTÉNETI IRODALOM. 167 veszi szemügyre. Több adatunk van, hogy a Prise d'Orange (PO) eseményeit a XII. sz. óta több változatban ismerték. A Foucon <de Candie, Storie Nerbonesi és Aliscans bizonyságára hivatkozva Jeanroy oly primitív szerkezetet épített fel, mely »borzalmaiban az Atridák és Pelopidák történetét felülmúlta«. A különböző helyről, korból eredő adatokat nem szabad önkényesen kapcsolni. A PO. oredeti alakjában sem egységes, sem logikus, sem bevégzett nem volt. A (CL) ellenmondásait Jeanroy úgy igyekezett elhárítani, hogy a kettős árulás közül az egyiket, Arneisét egy átdolgozó betoldásának tulajdonította. B. az átdolgozóban rendkívül ügyes kezű költőt lát, a ki az ismétlődő árulás közé ékelte Corsolt episodját és egybevonta a koronázási jelenetet, a mi drámai hatást, szerkezeti egységet biztosított. Az eposok nem eredeti alakjukban maradtak ránk. Részletenként adták elő, mint az ujságregényeket részletekben közlik. Gyakori volt a hézag, az ellenmondás és a legügyesebb vándorénekesek czéhük megbízásából teremtettek a bogozódó szálak közt rendet, folytonosságot. Az egész cvklust kétszer, talán háromszor dolgozták így át. Az átdolgozok egyes lelki tényezők kiemelésével sokszor a költői mű megteremtői voltak. Az eredeti eposok összefüggéstelen események halmazai lehettek, melyeket az átdolgozok mai összefüggő, bevégzett formájukba öntöttek. A Vilmos monda-körhöz tartozó néhány epos elveszett (Aimer le Chétif, Hernaut de Gérone stb.). De a megmaradt eposok főeseményei legrégibb alakjukban sem igen tértek el a maitól és egy cyklust alkottak. A Chanson de Guillaume (Ch. G.), mely a XII. sz. elejéről való, ezt az állítást feltűnően igazolja. A betoldásokra, későbbi keletkezésre vonatkozó összes feltevések megdőltek a Ch. G. felfedezése után. A legrégibb korban Vilmos köré csoportosítva találjuk száztagú rokonságát ; Lajos királylyal gyakran ellentétbe jut. Miután Károly, Lajos, Vilmos és Guibourc nevén kívül alig van egykorú történeti alapja, a szerzők azonban későbbi történeti neveket gyakran szúrtak bele (így II. Endre királyét Aimeri de Narbonne-ban), az a kérdés vethető fel, hogyan és hol keletkezett a cyklus ? Egyes elméletek szerint északon, mások szerint délen (Naümer, Vivan a nevek déli alakjai). B. következtetése, hogy se északon, se délen, hanem úton-útszélen. Saint-Guilhem-du-Désert a legrégibb kalauzok egyike, Pseudo-Turpin krónikája és a függelékét képező Pseudo-Calixtus útleírása szerint a Compostellai sz. Jakab sírjához vivő Via Tolosana egyik állomása. Már a római utak körülbelül ugyanazt az irányt követték. Az eposok hősei azon járnak és Vilmos »Regordane« név alatt ezt az utat jelöli