Századok – 1909

Történeti irodalom - Bédier; Joseph: Les légendes épiques. Ism. Karl. Lajos 164

168 TÖRTÉNETI IRODALOM. 168 ki társainak. A legendás hősök emlékére akadunk lépten-nyomon, ha ezt az utat követjük. A középkori Páris alatt Isoré sírja, Brioude-ban szent Vilmos pajzsa, Nímesben egy Vilmos nevét viselő templom, Arlesben az őskeresztény temető (Aliscamps), melyben N. Károly hősei nyugosznak, S. Gilles, Saint-Guilhemdu-Désert, Narbonne, Anseüne, Martres-Tolosanes, a hol népies játék alakjában Vidian neve alatt évről-évre felújítják Vivien harczát a pogányokkal, oly helyek, melyeken száz meg száz zarándok és vándorénekes járt, a kik folyton hallották a cyklus hőseinek nevét emlegetni, tetteit dicsérni. A szerzetesek érdekében állott, hogy az egyházak és kolostorok állítólagos alapítóinak nevét ápolják. A keresztes hadjáratok kora volt az alkalmas időpont, hogy ebben a »milieu«-ben az epikus költészet fölvirágozzék és a mai Vilmos-cyklust megteremtse. Sem történeti magva (Vilmos, a ki Toulouse grófja és később Gelloneban szerzetes), sem az egyes eposok mai alakja nem követel más magyarázatot. Ezzel elhárítjuk a nehézségeket, melyeket a déli hősöknek északon való népszerűsége, a nevek délies alakja, az északi trouvèreknek Dél-Francziaország topographiájában való jártassága keltett. B. elszórt adatok egybef űzését, helyneveknek a térképre vetítését tekinti saját érdemének. A vezető gondolat kidomborítása mindenesetre sajátja és annak fonalán a további kötetekben más zarándokutakra fog vezetni, hogy az epikus legendák keletkezését megfigyelhessük. B. érdeme a tiszta, áttekinthető forma, az élvezetes stilus, melyben az irodalmi kritika szövevényes kérdéseit szemünk elé tárja. j- (^ |