Századok – 1909

Értekezések - SZTRIPSZKY HIADOR: A magyar vezényszó történetéhez - I. közl. 129

136 DU. SZTKIPSZK Y HIADOK. Bercsényi-féle hadi regulamentumok nem foglalják magukban Űgy látszott tehát, hogy teljesen nem is birjuk most már mi, késő unokák, a kurucz hadsereg összes vezényszavait elősorolni. A szerencsés véletlen azonban kezembe juttatott egy ívnyi fakult, rongyos papirost, a mely megadja nekünk annak a módját, hogy a magyar vezényszóknak nem éppen érdektelen kérdésére csaknem egész teljességében feleletet adhassunk. Ez a fakó papiros ugyanis nem kevesebb, mint 67, illetőleg a külön meg nem számozottak számbavételével 88 magyar vezényszót őrzött meg számunkra. A XVII. századbeli kézirat két hosszú széle elrongyolódott, tintája barnára fakúlt s különben jól olvasható volna, csakhogy az ívnek középvonalában az összehajtás két szélén féregrágott 3 jókorácska lyuk miatt összesen hét sornyi szövegnek néhány szava elveszett. Ámde nem örökre, mert pótlásukról, csakhogy most már nem a véletlen, hanem gróf Kemény József keze gondoskodott.1 Kemény József t. i. szokása szerint minden fontosabb eredeti régi írást párba vett, még pedig úgy, hogy maga olvasta ki és íródeákjának aztán tollba mondotta. Az 1830 év körűi így készült másolat a maga teljességében megmaradt. Az eredeti kézirat azonban nem volt a másolatba belétéve, mert a kettőt két különböző iratcsomóban találtam ; s így bár az egerek a boltos hiúján hiányossá is tették az eredetit, az épen maradt másolat egészen pontosan megőrizte a Kemény keze alatt még épségben volt becses kéziratnak minden szavát. Hogy kicsoda írta az eredetit 1 Kemény Józsefnek ugyanis, mint ismeretes, családi örökség képen maradt, részben pedig óriási munkával általa összegyűjtött töméntelen kézirata volt gerendi levéltárában. Ezeknek jó nagy részét az Erdélyi Nemzeti Múzeum őrzi, de egyik részéről ma sem tudjuk, hogy hol van. A családnak férfiágban való kihalása után idegen kézre került a birtok s vele a gazdag levéltár is ; a »hálás« utókor azonban ezt nem tartotta egyébre érdemesnek, mint hogy a kastélyból a többi limlommal együtt kidobja A gerendi zsidó boltos mázsaszámra vette meg az utódoktól a drága kéziratoknak egész tömegét, métermázsáját 2 forinton és 1892. év táján mintegy hat ökörszekérnyit küldött be továbbeladás végett Kolozsvárra. Az igy ideiglenesen ismét kincsessé vált városban aztán a jó vastag csomagolópapirost hamarosan szétkapkodták az érzéketlen eladóktól a hasonló érzékű boltosok. Egyiküknek se jutott az eszébe, hogy ezeket az Erdélyi Múzeumba vigyék, a mely a dologról mit se tudhatott. (A Kemény-birtokok legújabb, mostani tulajdonosának már több érzéke volt, a mi abból is látszik, hogy 1906 táján a még található irományokat és egyéb régiségtárgyakat készségesen az Erdélyi Múzeumnak ajándékozta.) Ezek közül a boltosok közül kettő (Pap Ernő fűszeres és még egy ismeretlen üveges) a 90-es évek közepe táján megvett belőle vagy tíz métermázsányit. Végb Sándor szatócs pedig — az egyetem közvetlen tőszomszédságában, a hová tehát könnyen egyenest is elvihették volna az eladók — vagy 10—12