Századok – 1909
Értekezések - SZTRIPSZKY HIADOR: A magyar vezényszó történetéhez - I. közl. 129
A MAGYAR VEZÉNYSZÓ TÖRTÉNETÉHEZ. ELSŐ KÖZLEMÉNY. — A közéletünkre már egynehány év óta ránehezedő kérdések között nem kicsiny fontosságú a magyar vezényleti nyelv dolga. A folyton erősbülő nemzeti közérzület mind hangosabban követeli régi jogainknak a seregvezénylet tekintetében való fölélesztését is. Más országokban az ilyesmi a legtermészetesebb dolgok egyike, nálunk azonban nagy erőfeszítéssel kell küzdeni még azért is, hogy bebizonyíthassuk a világ előtt, hogy igenis volt magyar vezényleti nyelvünk a múltban ; mennyi erőpazarlás kell még majd ahhoz, hogy ez a régi jogunk gyakorlatilag is érvényesüljön a mai közösnek éppen nem mondható közös hadseregben ! Mert a magyar szó ellenzői azt állítják, hogy még a XVIII. században sem vezényelték magyarúl a királyi csapatokat ; és ha volt is magyar szó, csak a nemesi fölkelésnél, irregularis csapatoknál használták. Állításuk bizonyságául előrántják a Magyarországon állomásozó ezredek legrégibb gyakorlati szabályzatait, a Regal altábornagv-féle 1731-diki és a Khevenhüller-féle 1789. évi reglamákat. Ezek csakugyan németül vannak írva s a bennük levő vezényszók tényleg németek. Magyar részről ezekkel az állításokkal szemben csupán a valószínűséget hangoztató általános megjegyzések estek, de a nemzeti követelésnek meggyőző tartalmat adni senki sem törekedett.1 Az ellenkezés szava maradt tehát úgy, a hogy kimondatott ; szépen köztudattá is vált, hogy a régi idők vezényleti nyelve kizárólag német vala. És ezt a legújabb időkig irodalmi ismereteink is, sajnos, igazolni látszottak. Mert minden esetre sajátságosnak kell mondanunk azt a körülményt, hogy a míg a régi magyar hadsereg szervezetéről, beosztásáról, fölszereléséről meglehetősen részletes ismereteink vannak, addig arról, hogy ezt a hadsereget tulajdonképen hogyan, miféle vezényszókkal mozgatták és igazgatták, alig-alig találtunk valamiféle följegyzést. A gyalogságra vonatkozóan pl. össze-1 Heltai Ferencz ugyan külön könyvet is szentel ennek a kérdésnek (A magyarság érvényesülése a hadseregben. Bpest, 1903), de a vezényszók történetére nem terjeszkedik ki. SZÁZADOK. 1909. II. FÜZET. (I
