Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - I. 1

6 DR. M ADZSAR IMIÍE. Érveinél Szentpétery olykor csak a formulázás közben veszi észre, hogy nem egészen illenek arra az elméletre, a melynek czáfolatából kiindult, a min azután tételének utólagos correctió jávai, illetőleg kelletlenül tett utólagos engedményekkel igyekszik segíteni. Ez előadásbeli kis egyenetlenségnél azonban fontosabb hiánya a dolgozatnak, hogy eredményeiben, illetve azoknak megokolásában nem nyújtja tényleg mindazt, a mit e kérdésről ma mondanunk kell. A probléma kifejtésében benne maradt még egy nagyon összebogozott csomó, melynek kioldását a szerző nem kísérli meg. Sőt az ellenmondás, melyet Barth, illetőleg Lamprecht okoskodásában nem látott meg, a saját nézetei közé is átszármazik, hogy azután a megállapítások és terminusok szabatosságában, mint látni fogjuk, nem egyszer zavart okozzon. De ha »az individuális és collectiv történetírás« 1

kérdése e folyóirat lapjain egyszer már fölmerült, azt hiszem, nem vállalkozom fölösleges feladatra, midőn Szentpétery tanulmányának eredményeit kiegészíteni óhajtom s a szóbanforgó elméletnek főleg egy olyan pontját vetem behatóbb vizsgálat alá, a mely ne k tisztázása a kérdésről való fogalmainkat világosabbá fogja tenni. Pár szóba összefoglalva a Szentpétery által nyújtott bírálat eredményét, azt mondhatjuk, hogy a szerző a collectiv elméletnek három hibájára mutat reá. Kettejük — a »collectiv elmélet túlzásai« — általánosságban vonatkoztathatók az egész felfogásra, míg a harmadik, mely a későbbi fejtegetések során kerül elő, speciálisan csak Barth, illetőleg Lamprecht következtetéseire illik. Minthogy ez utóbbi ellenvetés már szoros összefüggésben áll a fönt említett ponttal, mely soraimnak tulajdonképpeni tárgyát alkotja, legyen szabad azt a maga helyén, későbbi összefüggésben hoznom elő. 1 Helyesek-e ezek az elnevezések a mondott értelemben ? A »collectiv« szóval együttműködést jelölünk s így collectiv történetírásnak azt kellene neveznünk, a melynek pl. az Oncken-, Helmolt-féle világtörténelmek vagyis a többszerzőjű történeti munkák köszönik keletkezésüket. A németek — kiktől ezeket a terminusokat átvettük — az »individuell és »individualistisch«, »collectiv« és »collectivistisch« szókat nem cserélik föl egymással.