Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

112 DLÎ. MADZSAU IMRE. tudományosabbá és módszeresebbé igyekeznek tenni. Dilthey »leíró lélektana« e tekintetben iskolát csinált s egy újabb és igen érdekes kis lélektani tanulmány, mely ugyanebben az eszmekörben mozog (Th. Sternberg : Charakterologie als Wissenschaft 1907.), egyenesen elvi jelentőségű módszertani követelmény gyanánt állítja oda az összehasonlítást a jellemzés körében. A mit Plutarchos egyszerű dualistikus párhuzamaival nagyjában megkísérelt, azt a modern psychologusnak minél nagyobb pluralitással, a hasonlóságok minél szélesebb körében kell véghezvinnie. A jellemzés módszere Sternberg szerint a legnagyobb mértékben a hasonlításon, a párhuzamon alapúi. Sőt tovább megy és kimondja, hogy még a legellentétesebb jellemek, a bátor és a gyáva, az alattomos és szókimondó, a közönyös és nagyravágyó is összehasonlíthatók egymással. Nem is paradoxon ez az állítás, mint első tekintetre feltűnik. Nem egyszerű, egyoldalú, positiv vagy negativ tulajdonságok az említettek, hanem összetettek, még pedig ellentétek összetételei. A bátorság a félelem leküzdéséből táplálkozik, a nemeslelkűség az önző indulatok megfékezéséből meríti erejét s az önéletrajzok és önvallomások elég világosan igazolják, hogy sohasem volt a világon olyan ember, a ki alaptermészetével ellenkező dispoeitiókat nem érzett volna magában, bármily gyorsan és erélyesen fojtotta is el azokat. Az tehát, a mit mi a jellemzésben egy-egy szóval jelölünk meg, a valóságban csak az uralkodó, normális jellemvonás, a mely mögött mindig ott lappang a megfelelő contrarium, hogy lelki megrázkódás vagy betegség esetén olykor váratlanúl és meglepő módon kerüljön felszínre. A lelki élet ezen ellentétes természetén alapúi, mint Sternberg igen helyesen megjegyzi, hogy a saját magunkkal teljesen ellentétes jellemeket, sőt a pathologikus állapotokat is képesek vagyunk bizonyos fokig megérteni. Űgy látszik, az összehasonlító módszer nagyobb érvényesülésének olyan körülmény állott útjában, a melyet más összefüggésben itt már említettem. Szóltam már arról, hogy az egyént rendesen az egység szempontjából szoktuk tekinteni. Az elemzés itt vivisectiónak látszik, pedig a föntebb mondottak alapján éppen a részjelenségeknek, az alkotó elemeknek össze-