Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

EGYÉNEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN'. 111 a társadalmi fejlődésnél az okok és következmények összefüggése teljes continuitással volna kimutatható. A történettudós és politikus, ha teljes elfogulatlansággal igazi mélyére néznek a dolgoknak, nem egyszer fogják oly váratlan és meglepő fordulatokkal és fejleményekkel szemben találni magukat, a melyeknek föllépése az előzményekből és a korviszonyokból csak tökéletlenül magyarázható meg. Az okok kutatása olykor itt is ismeretlen mélységek szélére vezet, a fejlődés kapcsolata itt is megmegszakad, mint azok a rejtélyes folyók, a melyeknek vize egyszerre eltűnik szemünk elől, hogy a földfelületnek egy másik pontján törjön ismét felszínre.1 A határok ismerésünk és sejtésünk birodalma között változók lehetnek történelmi és lélektani tudásunk különböző foka szerint, általában azonban helyesebbnek látszik előttem Spranger jellemzése a történelmi életnek ezen irrationális, a tudomány lombikjában végleg fel nem oldható elemeiről : »Schon der Untergrund des eigenen Erlebens, das Selbst, kann nicht voll in die Sphäre des Verstehens erhoben werden. Es bleibt mit seinen metaphysischen Wurzeln verwachsen. Diese werfen in die Psyche ihren Reflex, der unendlich hoch bewertet wird, aber sie widerstehen der Auflösung. Dasselbe gilt von den sozialen Gebilden.« 2 Ha ez utóbbi állítás helyes, akkor a tömegjelenségek tudományos magyarázata mégsem lehet oly mértékben positiv, mint azt Lamprechtnek a tudomány erejébe vetett bizalma elképzeli. De ha itt némi positivista illusióra kellett rámutatnunk, annál meglepőbb, hogy viszont az egyéni jelenségek körében éppen Lamprecht az, a ki az irrationális elemeknek nagyobb teret juttat, mint a mennyit a tudomány mai álláspontja megkövetel. Itt maga Lamprecht az, a kinek felfogása nem eléggé positiv és nem eléggé modern. Nem méltányolja eléggé azokat a törekvéseket, a melyek újabban a jellemek tanulmányozását 1 Goethe »daemoni«-nak szerette nevezni azokat a titokzatos hatalmakat, a melyek az egyéni természet mélyén rejlenek, és a melyeket »az ész és értelem nem képesek feloldani« (Gespräche mit Eckermann V. 2. März 1831 u. 11. März 1828). Mint a föntebbiekben látjuk, e daemoninak a népek és tömegek életében való szerepéről is lehetne beszélni. 2 Grundlagen der Geschichtswissenschaft 26. 1.