Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

110 DLÎ. MADZSAU IMRE. indokok kutatása itt végre is az egyéniség belső természetéhez vezet bennünket, a melynek igazi alapjai és mélységei maga a cselekvő előtt sem ismeretesek eléggé. A positiv elemzés itt felmondja a szolgálatot s a művészi átérzés és visszaadás eszközei lépnek előtérbe. Ezzel szemben a társadalmi csoportok egyszerűbb és világosabb szerkezetűek és kevésbbé sokfélék. A történelmi élet rationális oldalát ezért csak a collectivistikus módszer adhatja vissza s csak ott, a hol a rationális szerepe véget ér s az irrationálisnak, a (gyakorlati szempontból) szabad cselekvésnek birodalma kezdődik, lép előtérbe az individualistikus módszer, mint az előbbinek kiegészítője.1 Mint az utóbbi szavakból kitűnik, Lamprecht a szabadságnak is hajlandó némi helyet biztosítani a történelmi élet keretében, de mindjárt hozzáteszi, hogy ezen nem indeterminismust kell értenünk, hanem csak annak a ténynek kifejezését, hogy az okozatiság törvényének tényleges és teljes keresztülvitele, az előzmények és következmények hézagnélkűli összefüggésének kimutatása, még tökéletes forrásviszonyok feltételezése mellett is, gyakorlati tekintetben lehetetlen. A történelmi valóságban a szabadság és szükségszerűség gyakorlati egymásmellettiségét kell elismernünk. Hasonlóan nyilatkozott Ranke és általában nem is lehet ellenvetésünk e felfogással szemben. Csak a részletesebb továbbfej tésben kell ismét helytelennek mondanunk, hogy Lamprechtnél egyfelől a szabadságnak és szükségszerűségnek, másfelől az egyéni és collectiv jelenségeknek megkülönböztetése egyet jelent, hogy nála ez a két különbség összeesik és ezért a történelmi élet tényezőinek felsorolásánál »egyéni-szabad« (individuell-freiheitlich) és »általános-szükségszerű« (allgemeinnotwendig) tényezőkről beszél.2 Helyes-e ez a megkülönböztetés ? Igaz-e, hogy a tömegjelenségeknél a »gyakorlati« szabadságnak, az egyénieknél a szükségszerűségnek nincsen szerepe ? Bármilyen fokozati különbség is van bonyolódottság, átlátszóság és tudományos megközelíthetőség dolgában az egyéni és tömeglélektani jelenségek között, a valósággal szemben illusióvá lesz az a vélemény, mintha 1 Deutsohe Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1897, 87. 1. « U. ott, 103. 1.