Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

EGYÉNEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN'. 109 alkalmazásáról beszéljünk. Ennek alakulatai és képletei bizonyára nem oly végtelenül sokszerűek és egymástól teljesen eltérők, bogy typikus összefüggéseket, általános hasonlóságokat ne lehetne bennük felismerni. Hogy pedig ezeket az általánosságokat menynyire lehet elvont formában kifejezni, az mellékes itt, a hol csak az elvről van szó, valamint nem fontos az sem, hogy történetírásnak vagy sociologiának akarjuk-e nevezni azokat a kísérleteket, a melyek a történelmi életet ebből a szempontból próbálják meg feldolgozni. Itt csak arról van szó, hogy meg lehetne csinálni a tárgyalt következtetést helyesbített alakban, ügyelve arra, hogy az »általános« szó értelme a következtetés folyamán ne változzék. Ha az eredmény más lesz, mint a már ismert conclusio, ez újabb gyanúra adhat okot az utóbbinak helyességével szemben. Valamelyik következménynek tévesnek kell lennie. Általános szempontokhoz mindenesetre csak az individuális esetekből kiindúlva lehet eljutni. A tudós megfigyeli és összehasonlítja az egyes eseteket s azt, a mi bennük közös és hasonló, foglalja össze osztályozó fogalmaiban, physikai, lélektani vagy társadalmi törvényeiben. Az eljárás tehát az összehasonlítás módszerén alapúi. Kérdésünk ezért így is föltehető : alkalmazható-e az összehasonlító módszer a történelemben ? Vagy részletesebben, — minthogy a történelmi élet tényezői részint egyéniek, részint collectivek — hogyan és mennyiben hasonlíthatók össze a történelemben egyfelől az egyének, másfelől azok a jelenségek, a melyeknek alanyát egész embercsoportok alkotják ? A ki Lamprecht elméleti iratait ismeri, annak itt mindjárt eszébe fog jutni, hogy az összehasonlító módszer történelmi alkalmazásának Lamprecht egyik legbuzgóbb szószólója. Es így általánosságban teljesen egyet is érthetünk vele. A mi azonban a részletes alkalmazást illeti, tévesen tűnik fel nála a dolog olyformán, mintha az összehasonlításnak s általában a positiv, rationálisabb tudományos módszereknek csak a collectiv jelenségek látnák hasznát, az egyéniek nem. Szigorúan véve, csak az előbbieket tartja tudományosan megközelíthetőknek. Az egyén alapjában véve irrationális. Az