Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

108 DLÎ. MADZSAU IMRE. máshoz. A ki ismeri Rickert történetelméletét, tudja, hogy ez. író nemcsak hogy nem zárja ki a történelemből, vagy nem szorítja háttérbe a társadalmakat és a collectiv erőket, de egyáltalában még állást sem foglal abban a kérdésben, hogy az egyén erősebb-e, vagy a tömeg. Ha mégis az ő rendszerét individualistikusnak nevezzük, tehetjük ezt azért, mert Rickertnél az »individuum« szó egyszerűen concret dolgot jelent. Az ő szemében a történelem concret eseményeknek a maguk singularis természetökben való leírása. Tudományos-e a singularitas elve ? Igaz-e, hogy az eddigi történetírás ezt az elvet követte ? Egy Lamprecht-idézet kapcsán ezeket a kérdéseket szándékozik eldönteni Szentpétery tanulmányának mindjárt elején. De mi már tudjuk, hogy lehetetlen e kérdésekre feleletet adni mindaddig, a míg nemcsak nagyjában, hanem egészen biztosan és szabatosan meg nem állapítottuk, hogy mit akarunk a »singularitas elvé«-n érteni. Azt-e, hogy a régebbi történetírás a concret, singularis események, egyéniek és társadalmiak (minden concretum singularis, bár a mellett lehet összetett is ; absolut singularist, úgy látszik, sem a physikai, sem a szellemi világban nem ismerünk) megállapításában és leírásában merült ki és nem volt érzéke az elvont általánosítások, történelmi törvények, typikus összefüggések iránt vagy pedig azt, hogy a történelmi élet fő mozgató tényezőjének az egyént, a vezető embereket, ezeknek singularis cselekvéseit tekintette ? A két kérdés nem ugyanaz és így nem lehet egyforma a felelet sem. Mindjárt mentségül hozhatjuk fel ezen és más hasonló tévedések mellett, hogy nem önállóak, hanem csak következmények. Alapforrásuk a már tárgyalt hibás következtetésben rejlik, a melyről láttuk, hogy az »általános« fogalmát akaratlanúl más értelemben csempészi bele a gondolatmenetbe, mint a melyben az eredetileg szerepelt. Hogy ez a következtetés helytelen, ezt még más oldalról is meg lehetne világítani. Említettem már, hogy a következtetés kiindulópontját alkotó nézet a tudományos megismerés általános természetéről bizonyos megszorítással és pontosabb kifejtéssel elfogadható. Nincs kizárva annak lehetősége, hogy a történelemben való