Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

EGYÉNEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN'. 107 a tapasztalatunkban teljesen egyszerűeknek mutatkozó lelki tények is alapjukban véve collectivumok. Ha tehát oly életrajzot veszünk példáúl, vagy idealiter oly történetírást képzelünk el, a mely Carlyle és Lehmann individualismusát a legteljesebb mértékben megvalósítja, tehát egy árva szót sem ejt társadalmi csoportokról s közösségekről, hanem csakis egyénekről beszél, vagy még tovább menve, oly leírásra gondolunk, a mely már nem is valamely egyén lelki életével, hanem csupán valamely teljesen egyszerű lelki jelenséggel foglalkozik, az eddigiek alapján az ilyen történetírás vagy leírás, az egyéni szempontnak kategorikus alkalmazása, minden ellenmondás nélkül a eollectivista történetírás fogalma alá sorolható. Azt hiszem, ezek a példák mindennél többet mondanak. A nélkül, hogy logikai ellenmondást követtünk volna el, Lamprecht Deutsche Geschichte-j ét individualista történetírásnak mondhattuk, a képzelhető legsingulárisabb történetírást vagy psychologiai leírást collectivistikusnak neveztük. Még ha keresettnek vagy akár erőszakoltnak is látszanak ezek a példák, a tapasztalt szóhasználatnak teljes felforgatásai, itt csak az a kérdés, hogy logikai tekintetben jogosúltak-e ? Nincs is itt más czéljuk, mint hogy kimutassák, mily különböző és egymásnak teljesen ellentmondó eredményekre és következtetésekre jutunk ugyanazokból a terminusokból a szerint, a mint egyik vagy másik megengedett és előfordúló jelentésükből indúlunk ki. Ügy járunk velük, ha szabad hasonlattal élnem, mint Proteusszal a görög kalandorok, kiknek kezei közül a vízi isten egyre újabb alakot öltve igyekezett kisiklani. Mint itt, úgy a mi esetünkben is csak egy mód vezet czélhoz. Türelmesen végig kell kísérnünk ezeket a fogalmakat összes átalakúlásaikon, mindaddig, míg végre valamely szilárd és biztos formában állapodnak meg. Csak ebben az alakban fogják megtenni nekünk azt a szolgálatot, melyet tőlük megkívánunk. Minden más esetben alig fogjuk kikerülhetni a tévedéseket és ellenmondásokat. Lássuk ezeknek néhány példáját. Midőn Szentpétery az individualista történetfelfogásra Lehmannt és Rickertet hozza fel példának, oly álláspontokat foglal egy kalap alá, a melyek lényegükben véve idegenek egy-