Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

102 DR. MADZSAR IMRE. tulajdonságokról van szó, a melyek valamely társadalmi csoport alkotó tagjaiban általánosak és közösek (az »all-gemein« szó ezt még pontosabban kifejezi), mindazonáltal az abstract és concret megkülönböztető jelzők a jelen összefüggésben fontosabbak és döntőbb természetűek mint az általános szó, a mely mind a két esetre ráillik.1 Világos, bogy mikor a történetíró valamely collectiv jelenséget konstatál, ezúttal még egy lépést sem mozdult el a concret individuális esetek talajáról, abból a körből, melyet Barth és Lamprecht magában véve még nem is számítanak a tulajdonképeni tudomány fogalomkörébe. Ha az individuális szót nem csupán az ember-egyénre értjük, hanem abban a szabatosabb és általánosabb jelentésében használjuk, a melyben egyedül alkotja a praemissában említett általános-hoz a megfelelő ellentétet, a collectiv elmélet gyakorlati alkalmazása, Lamprecht Deutsche Geschichte-je, melynél teljesebben alig juttatja érvényre valamely más történelmi mű az együttes társadalmi jelenségeket, minden ellenmondás nélkül az individualista történetírás kategóriája alá sorolandó. Persze itt minden az individuum szón, ennek szűkebb vagy tágabb jelentésén múlik. Ne feledjük, hogy csak a potiori alkalmazásban használtuk e szót, midőn rajta emberi egyéneket értünk. Eredeti és általánosabb jelentésében minden concret dologra alkalmazható. Ilyenkor nem egyéb, mint egy viszonylagos szempont, a melyből valamely dolgot a maga egységes, osztatlan természetében nézünk, más szóval eltekintünk attól, hogy részekből áll, összetett. És nem is lehet azt mondani, hogy 1 A felcserélést különösen az a körülmény mozdíthatta elő, hogy úgy látszik, a collectiv jelenségek tárgyalásánál is lehet elvonásról beszélni. A közös lelki tartalmat éppen azáltal kapjuk meg, ha a valóságban velejáró individuális momentumoktól elvonatkoztatunk. De ez az elvonatkoztatás nem elvi természetű, mint Lamprecht feltünteti (Deutsche Zeitschr. f. Geschichtswiss. 1896/97, 82. 1. itt egyenesen >>Gattungs6ejn'^«-röl van szó), hanem csak annak következménye, hogy a történelmi előadás nem nevezhet, nem mondhat meg mindent, annál kevésbbé, minél összefoglalóbb és nagyobb szempontokat követ. Ezzel szemben, minél részletezőbb lehet leírásában, annál kevésbbé fogja hallgatással mellőzni azon egyéni tulajdonságokat, melyekkel valamely társadalmi alakulat tagjai közös érzelmeik, gondolataik stb. mellett ok vet j lenül bírnak.