Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

EGYÉNEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN'. 101 zőiről. Ezt a két tételt Barth és Lamprecht egymással logikai összefüggésbe hozzák. Tényleg tehát »itt csúcsosodik ki az egész elmélet«, ez a súlypontja s egyszersmind az a tétel, mely a collectivista elméletben már nemcsak részben, de egészen hibás. A tudományos megismerés általános természetének és a collectiv erők nagyobb jelentőségének — mint látni fogjuk — alapjában véve semmi közük sincs egymáshoz. A syllogismus rövid, iskolaszerű formájában így hangzanék a szóbanforgó következtetés : A tudomány czélpontjában az általános áll. A történetírást a tudomány rangjára akarjuk emelni. Tehát a történetírónak elsősorban az általános, collectiv erőket kell tekintetbe vennie. E következtetés csak látszólag helyes ; oly hiba van benne, a melyet a logika kézikönyvei is említeni szoktak : helytelen a következtetés, ha az egyes ítéleteket összekötő közös fogalmak csak névszerint azonosak, tartalmilag nem. Itt az »általános« az, a minek jelentése a praemissában és conclusióban egészen más. A mikor a tudományos megismerés általános természetéről van szó, első sorban fogalmakra és törvényekre fogunk gondolni, mindenesetre olyasmire, a mi csak gondolatban van meg, nem a valóságban, legalább is nem abban, a mi a vizsgálat tárgyát alkotja. A természetben nincs ákácz-faj, csak egyes ákácz-példányok ; a szabad esés törvénye elméleti dolog, a melynek a valóságban számtalan concret esemény felel meg, olyanok, a melyek mindegyike többet és mást is tartalmaz, mint az ideális elv. Az az általános tehát, a melyről itt szó esik, elvont általános -nak nevezhető. De vajon elvont dolgok-e a collectiv jelenségek is ? Firenze guelf-sympathiája, a 48-as párt programmja, egy tüntető tömeg együttes föllépése nyilván nem fogalmak, hanem a valóságban meglevő érzelmek, gondolatok és cselekvések. Napoleon serege, a franczia nemzet nem abstractumok, hanem concret létezők, pedig Barth éppen ezt a két példát hozza fel, hogy velük az általánosság tételének történelmi alkalmazását illustrálja. Igaz ugyan, hogy mindezeknél a példáknál olyan physikai vagy lelki