Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

100 DR. MADZSAR IMRE. az ismerettani tétellel szemben azt az ellenvetést, a melyre a fenti sorokban röviden utaltam. Megteszi ezt nyomukban Meyer Eduárd 1 s ez utóbbit követve Szentpétery is, kinek ez az ellenvetése a collectiv elmélettel szemben az, a melyet czikkem elején harmadiknak neveztem. Mint látjuk, épp oly helyes, mint szükséges ellenvetés, melynél csak azt nem szabad felednünk, hogy nem egészben, hanem csak részben mutatja helytelennek Lamprecht és Barth nézetét. Tudnunk kell azután, hogy Barthnak és Lamprechtnek nem önmagáért van e tételre szükségük, hanem csak azért, mert új és alkalmas fegyvert találnak benne a collectiv felfogás védelmében. Ha Lamprecht nem győzi elégszer hangsúlyozni és különféle érvekkel bizonyítani a tudományos megismerés általános jellemét, teszi ezt főleg azért, hogy az általános igazságok jelentőségéből az általános, collectiv erők fontosságára vonjon következtetést. Ha az a fontos a tudomány előtt, a mi a jelenségekben általános és közös, akkor úgy látszik, hogy pl. a német nemzet történetében első sorban azokat az érzelmeket, gondolatokat stb. kell a történetírónak tekintetbe vennie, a melyek ugyanazon időben minden német emberben közösek voltak. Éppen ebben van az, a mi Barth és Lamprecht érvelésében új, a többi collectivistákkal szemben. Míg ezeknél a tömegek nagyobb jelentősége inductiv tétel gyanánt szerepel, a melynek igazolását a példák mind nagyobb számával igyekeznek elérni, addig Barth és Lamprecht, mint látjuk, abban a hitben ringatják magukat, hogy e tétel deductive is igazolható. A collectiv erők nagyobb jelentősége itt az általános ismerettani elv logikai követ kez mény e. Barth Szentpéterynél idézett gondolatmenetének lényege tehát két tételből áll. Egyik a már tárgyalt ismerettani vélemény, a melynek érvényesítése a collectiv elmélet keretében speciálisan Barth és Lamprecht »érdeme,« a másik pedig a collectivistáknál enyhébb vagy túlzóbb alakban állandóan visszatérő alapgondolat a tömegekről, mint a történelmi élet főténye-1 Eduard Meyer, Zur Theorie und Methodik der Geschichte, Halle II. S. 1902. 25. 1.