Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

98 DLÎ. MADZSAU IMRE. hiszen alig kell hozzá utánagondolás, hogy észrevegyük, mekkora képtelenség rejlik benne. Hogyan juthat máskép a tudós az ő nem- és fajfogalmaihoz, mint az által, hogy individuális példányokat tesz vizsgálata tárgyává, hogyan állíthat fel törvényeket, ha nem megfigyelések vagy kísérletek alapján, melyeknél mindenkor egy-egy individuális esettel áll szemközt ? Barth és Lamprecht itt nyilván csak azt akarják mondani, hogy az egyes eset megfigyelése és leírása magában véve még nem tudomány, hanem annak csak kiindúlópontja és kezdete. A tudós feladata szerintök abban áll, hogy az egyes, concret esetek talajáról az általános fogalmak és törvények regi ójába emelkedjék. Ezekben látják a valóban értékes eredményeit a tudománynak, melynek czélja e szerint az általános felé irányúi. Senki sem fogja tagadni, hogy e jellemzésben helyes gondolat is foglaltatik. Az általános vonatkozás nagy mértékben jellemző a tudományra. S ha az elméleti tudományoknak az a feladatuk, hogy a concret világ végtelen nagy és széteső változatossága felett uralmat és tájékozást szerezzenek nekünk, ennek a czélnak eszközeit első sorban az egységesítő és rendező általánosításokban fogjuk keresni. Csak azt nem szabad gondolni, hogy a tudománynak ezt az »általános«-át mindenkor fogalmak és törvények alkotják, mint a melyek a természettudományokra jellemzők. Nemcsak szabályokból tanulunk, de példákból is és pedig annál inkább az utóbbiakból, mennél bonyolódottabb viszonyokkal állunk szemközt. (Freytag V.) Ne téveszszük szem elől, a mit már Aristoteles is felismert, hogy a költő individuális alkotásaiban, de a történetírás concret eseményeiben is, legtöbbször hallgatólag és kifejezetlenül van benne a sub specie aeternitatis mozzanata.1 Az álta-als solches zum Objekt ihrer Erkenntniss nehmen.« (Philosophie der Geschichte 2. 1.) Igaz ugyan, hogy maga Barth is az ó könnyen olvasható, de gyakran felületes common sense-modorában nem egyszer pongyolább, mint philosophushoz illik. V. ö. pl. az idézett mondattal a következő sorokat (u. ott. 217.1.) ; »Der Einzelne als solcher ist nicht Gegenstand der Geschichte, sondern der Naturgeschichte« (a hangsúlyozás tőlem). 1 Ari toteles, Poetica, cap. 9. Szépen ír erről Spranger, Grundlagen der Geschichtswissenschaft, 91. 1. : »Darin liegt es auch, dass in einem kleinen Ausschnitt der Geschichte das Allgemeine und Ewige sich gleichsam