Századok – 1909

Értekezések - MADZSAR IMRE: Egyének és tömegek a történelemben - II. és befej. közl. 97

EGYÉNEK ÉS TÖMEGEK A TÖRTÉNELEMBEN. — második és befejező közlemény. — Szentpétery figyelmét teljesen elkerülte egy épp oly fontos, mint érdekes logikai tévedés az újabb collectivisták érvelésében. Pedig benne van ez a tévedés abban a tartalmi kivonatban is, melyet Barth művéből 1 azzal a czélzattal állít össze, hogy az bírálatának alapúi szolgáljon. A »qui tacet, consentire videtur« •elve itt beválik. Az alábbiakban éppen azt igyekszem kimutatni, hogy az »individuális — collectiv«, »egyes — általános« ellentétpárok — azok az alapfogalmak, melyek körül az egész kérdés forog — Szentpéterynél nem kevésbbé két különböző, egymást kizáró értelemben fordúlnak elő, mint azoknál, a kiket megbírált. Talán czélszerűbb lett volna inkább Lamprechtet bírálni első sorban, minthogy Barth idézett okoskodása alapjában véve nem egyéb, mint rövid reproductiója azoknak a nézeteknek, a melyeket Lamprecht már előbb, bővebben és többször is kifejtett. De végre is nem olyan fontos, hogy a collectivista felfogás melyik képviselője van vádlottnak beidézve, ha egyébként a vádiratban benne van minden, a mi lényeges és pedig híven előadva. A mi az utóbbi pontot illeti, egy kifogást nem hallgathatok el. »A történelem s a természettudományok (Barth szerint) egyeznek abban, — mondja Szentpétery — hogy egyiküknek sem szabad az egyént, az individuumot tenni vizsgálata tárgyává.« 2 Ezt a mondatot még sem lett volna szabad leírnia, 1 Die Philosophie der Geschichte als Sociologie. I. Th. Leipzig 1897. * Barthnál ez így hangzik : »Zunächst haben beide (Naturgeschichte und Geschichte) das Gemeinsame, dass sie nicht das einzelne Individuum századok. 1909. n. füzet. 7