Századok – 1908

Tárcza - Pór Antal: Esztergom királyi város elzálogosítása 1502-ben 934

TÁKCZA. ESZTERGOM KIRÁLYI VÁROS ELZÁLOGOSÍTÁSA 1502-ben. A Gazdaságtörténelmi Szemle 1904 évi folyamában (161—205. 11.) közölt tanulmányom, melynek czíme : Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt, — szinte nyomról-nyomra követte Esztergomnak, Magyarország e hajdani fővárosának, a királyok, érsekek és prímások fényes székhelyének, saját vétkéből bekövetkezett hanyatlását, folytonos sülyedését a mohácsi vészig, mely után 1543-ban török kézre kerülvén, egyidőre szinte teljesen megsemmisült. Ezen tanulságos, de szomorú kutatásaim közben kikerülte figyelmemet az a szégyenletes állapot, midőn II. Ulászló király Esztergom városát négyezer aranyforinton elzálogosította Bakócz Tamás bíboros érseknek. E záloglevél foglalatát, mely hazánk akkori viszonyaira is világot vet, kivonatban ezennel bemutatom : Midőn tudomásunkra jutottak — így kezdi II. Ulászló király levelét — a borzasztó pusztítások, számtalan ember romlása, rabságba jutása, egyéb kimondhatatlan károk, zsákmányolások, tűzvészek, melyekkel a törökök, a mi ellenségeink s az egész keresztyénség ellenségei, országunk végvidékét, nevezetesen Bosnyaországunkat hosszabb idő óta sanyargatják, dúlják, szinte tönkre teszik ; miután megértettük, mily veszedelemben forog Jajcza vára és ama néhány erőd, mely Bosnyában még fönnáll ; főleg midőn hírt vettünk arról, hogy Leurech községét és várát s egyéb szomszéd erősségeket a törökök megvítták és fölégették a mult télen, az időben, hogy Magyarországunkon kívül, szükséges ügyek elintézése végett Csehországban valánk elfoglalva, és hogy Jajcza várából a törökök folytonos kalandozásai és cselvetései miatt embereink nem közlekedhetnek ; sőt arról is értesülénk, hogy a törökök nagy sereget gyűjtvén, Jajcza várát megostromolni készülnek : nagy aggság szállott meg bennünket, miképen védhetnők és tarthatnók meg nevezett várunkat, mely kulcsa és védőfala nem csupán a mi országunknak, hanem az egész keresztyénségnek is. Tanácsot ültünk tehát híveinkkel, a főpapokkal, főurakkal és más tanácsosainkkal, kiknek egy-