Századok – 1908

Történeti irodalom - Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegovina X. Bd. Ism. Téglás Gábor 837

838 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 838 és Traeger Berlinből szintén ásattak. A vas-szekerczék, harczi bárdok, kések a bronz nyakpereczekkel, fülönfüggő karikákkal, övcsattokkal, gravirozott torques-lemezekkel mind La Téne jellegűek. A zöld, kék üvegpászta gyöngyök kékfehér csíkos üveggyöngyökkel váltakoznak. Az egyházi régiségek sorát egész lajstrom templommal gazdagítja Ippen. Krojában a byzanczi stilű templom középhajója freskókkal, Alessio és Rodani templomai lovagi czímerrel tűnnek ki. Legtöbb maradt reánk Sas várából és templomából. Albánia négy, történetileg nevezetes vára : Skutari, Alessio, Kánja ésPetrella részben ma is használatban vannak. Ezekről szép fényképeket és terjedelmes leírást kapunk. Sin Dson zárda templomában az 1481-ben elhalt Thopia Károly fejedelem czímere és epitaphiuma fejezi be a sorozatot. Truhelka Ciro Bosznia középkori államszervezetéről és judicaturájáról ad hazai multunkat is érdeklő közleményt. Az állam főbb bevételei : vám, tized, vásárvám, határvám, bányaregale, a pénzverés, sómonopolium, a margavisium (= magavisium), vagyis a szent Mihálykor fizetendő tehén-ököradó vala, a minőt a szintén déli szokásokkal hozzánk bevándorolt kenézek is fizettek. A szerb vagy szent Demeter-adót Tvartko kezdte szedni, a mikor Dusán István halálával szerb királylyá koronázták. Érdekes a bányaadóval különösen az ezüsttermék megadóztatása. Csakis fémjelzéssel (volavo srebro) kerülhetett forgalomba az ezüst. Az 1428 évi szept. 4-én a raguzai kereskedőket eltiltották a Magyarországból bevitt ezüst vámolásától (bolano). A vándorbíráskodás, az u. n. stanik, részletes ismertetése következik. Néhány helyen megvannak még a sziklasírba vágott bírói székek. Raguza és Spalato 1237-ben együtt tartottak stanikot, melyen szerb jegyző (djak) is szerepelt, míg a városokban latin kanczellária működött. Leginkább határperek, gyilkosságok merültek fel. De a ki raguzai kmettet (jobbágy) ölt meg, lett légyen az szerb vagy bosnyák, vérdíjat (warda) fizetett, nemes emberért életével lakolt. A vérbíróságoknál 12—12 bizalmi férfit állítottak szembe. К eti vagy dobri ljudi volt a nevük, kik egy éltesebb elnökkel (starjesina, az okiratokban pristav) alkották a krvno kolot (a vérgyűrű = bíróság). A gyilkos (krvnik), ki rejtekhelyén leste az alakulást, négykézláb kúszva, nyakán vitte a fegyvert vagy gyilkot a bíróság elé s átnyujtá a halált okozó eszközt a meggyilkolt atyjának, testvérének, Istenre és Szent Jánosra kegyelmüket kérvén. A bíróság is megkísérté a kibékítést, a mikor a bosszúálló leeresztvén fegyverét, magához emelte a gyilkost és megcsókolta. A többiek is összecsókolózván, megpecsételték •) Zeitschrift für Ethnologie, XVIII. 1901.