Századok – 1908

Történeti irodalom - Horváth Jenő: A történelem bölcselete. Ism. Rácz Lajos 834

834 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 834 a naplókban felölelt időszak politikai történetéhez számtalan becses felvilágosítást nyújt. Az a gyorsaság, melylyel a két kötet egymást követte, reményt ad arra, hogy aránylag rövid idő alatt e nagyfontosságú kiadvány befejezést fog nyerni. Vajha sikerülne a még hiányzó köteteket is feltalálni, hogy így a Khevenhüllernaplók a maguk teljességében, hézag nélkül álljanak majd a történetíró rendelkezésére. ÁLDÁSY ANTAL. A történelem bölcselete. Tanulmányok a történettudomány alapelveiről és az emberi művelődés irányeszméiről. Irta Horváth Jenő. Gyula, 1907. Dobay János kny. Kis 8-r. VIII, 287 1. A történelem bölcselete, mely legifjabb, legkésőbb megindult hajtása a philosophiának — mert a görög gondolkodás előtt még ismeretlen volt s maga az elnevezés a XVIII. századból, Voltairetől származik — a bölcseletnek az az ága, mely a magyar irodalomban még alig talált művelőre, önálló feldolgozóra. Míg a németek, francziák, angolok az utóbbi időben erősen kezdik művelni, minek bizonyságáúl legyen elég Símmel (Die Probleme der Geschichtsphilosophie, III. Aufl. 1907), Rocholl (Die Philosophie der Geschichte, 1878—1893), Bernheim (Lehrbuch der hist. Methode und der Geschichtsphilosophie, IV. Aufl. 1903), P. Barth (Die Philosophie der Geschichte als Sociologie, 1897), Lindner (Geschichtsphilosophie, II. Aufl. 1904), Lacombe (L'histoire comme science, 1901), R. Flint (The philosophy of history in Europa, 1874—1893) műveire, meg Eucken (Die Kultur der Gegenwart, Т. I. Abt. VI. S. 248—281) és Rickert (Die Philosophie im Beginn des XX. Jahrhunderts, S. 321—422) tanulmányaira hivatkoznom, — nálunk egy-két, inkább csak a módszertanra vonatkozó tanulmányon kívül alig tudunk valamit e nemben felmutatni. Ebből a szempontból szívesen üdvözölhetjük Horváth Jenő fentczímzett művét. Ám a mű gondosabb áttekintése kissé alászállítja annak megjelenése felett érzett örömünket. Hogy a szerző hallgatással mellőzi a történelem-bölcselet eddigi fejlődését, eddigi irányait (Hegel, Comte, Spencer, naturalismus, történeti materialismus), s így természetesen azokkal szemben elfoglalt álláspontjáról sem nyilatkozik, az még hagyján, de azt már nehezebben értjük, hogy miért hagyja figyelmen kívül az ismerettani és logikai vizsgálódásokat (mi viszonyban van a történelmi előadás a lefolyt valósághoz ? a hűség, objectivitás, valószínűség, hypothesis a történelemben ; a szabadság és szükségesség, egyén