Századok – 1908

Értekezések - ZOVÁNYI JENŐ: Sárospatak reformácziója 806

ZOVÁNYI JENŐ. — SÁROSPATAK REFORMÁCZIÓJA. 807 Arról nem is kívánok bővebben szólni, hogy olyanforma vehető ki az idézett elbeszélésből, mintha Perényi Péter azért foglalta volna el Sárospatakot, mert egyike volt azoknak, kik legelőször csatlakoztak a reformáczióhoz. Ez csak a rövidségre való törekvésből származó hibája a stílusnak. De már az történelmi tévedés, ha azt akarja ez a mondat jelenteni, hogy a mikor Perényi elfoglalta Sárospatakot, már akkor híve volt a reformácziónak. Nem volt. Azt a Perényi Pétert, a ki még 1531-ben Loretóba zarándokolt, *) sehogy sem tekinthették a mohácsi vészre következő években olyan félelmes egyénnek a szerzetesek és apáczák, hogy mint új földesurok elől »megriadva fussanak szét« előle, vagy az új hitre térjenek át ijedtökben. Még akkor sem tették, mikor csakugyan átállott a reformáczió barátai közé. Kétségbevonhatatlanúl hiteles forrás, a salvatorianus ferenczrendieknek az 1531—1567 évekről vezetett jegyzőkönyve bizonyítja ugyanis, hogy ennek a rendnek 1546-ban még fennállott a kolostora Sárospatakon. Az ez évi junius 13-án tartott rendi közgyűlés azonban kimondja már, hogy »a pataki helyet el kell hagyni, ha jó móddal lehetséges.« -) Am ez már nem az 1542 óta fogságban levő Perényi Péter miatt történt, a ki a harminczas évek folyamán valamikor tényleg átállott ugyan protestánsnak, de legalább egyelőre nem épen benső és teljes protestáns meggyőződéssel. Az egykorú adatok meglehetősen szomorú képet rajzolnak az ő állásfoglalása önzetlenségéről és meggyőződése szilárdságáról, s kételkedem is benne, hogy valami erősen buzgólkodott volna a reformáczió terjesztésében és kellő áldozatkészséget tanúsított volna érdekében. Óvatos volt és haszonra, törő politikus még a vallás ügyében is. Hogy mennyire nem tett meg még a keze ügyébe eső körben sem minden lehetségest a reformáczió javára, — de nem türelmességből — eléggé bizonyítja annak Sárospatakon való kései kifejlődése, minek egy fontos bizonyságáról, az ott tartózkodó szerzetes rendek egyikének az ő idejében háborítatlan maradásáról az imént emlékeztem meg. s

) Egy másik nevezetes jelensége volt ennek az a körülmény, hogy bár a harminczas évek közepe tájától állandóan ott lakott, mindamellett még 1537 •) Bunyitay, Rapaics és Karácsonyi : Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, II. 210. 1. >) U. о. П. 506—507. 1. 3) A domonkos-rendi kolostornak általa történt leromboltatása aligha bizonyítna ellene ennek az állításnak, ha teljesen ismernék a körülményeket. Talán ennek csakugyan elszéledtek volt a lakói, valami Perényin kívül fekvő ok miatt.