Századok – 1908

Értekezések - LUKINICH IMRE: Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. - II. közl. 781

792 LUKINICH IMKE. országra immediate hadat indítana, avagy csak másüvé is keresztyénség ellen ezeken az tartományokon hadat általvinni akarna, in tali casu mi tanácsot adnak, magunkat mint alkalmaztathassuk ; vájjon fegyverrel akarnak-e ő felsége és az respublica segíteni, avagy nem ; ha akarnak mi móddal ; ha nem, mint kellessék eltávoztatnunk az veszedelmet magunkról és az Lengyelország szomszédságából ?« Vagy meggondolták-e azt, hogy »ha ez szegény hazában török, avagy töröknek faveáló ember férkeznék, mind Lengyel- és Magyarországra minemű veszedelmes utak fognak nyittatni ?«') Az ilyen eshetőségek csak másodsorban jöhettek tekintetbe még rendezettebb társadalmi és politikai viszonyok között is ; a rendek felfogása szerint a főteendő jelenleg a belső ellentétek elsimítása, a pillanatnyi szükségletek kielégítése, nem pedig bizonytalan kimenetelű és előreláthatólag hosszasan tartó külháború előidézése olyan ellenséggel szemben, mely nemrég maga sürgette a lengyelekkel való békekötést.-') A körülmények újabb alakulásai valóban álláspontjuk helyessége mellett szóltak. A varsói országgyűlés még együtt volt, midőn a vilnai püspöknek a lengyel rendekhez intézett leveléből arról értesültek, hogy a dissidensek feje Radzivill, a kath. egyházon oly sérelmet követett el, melyet megtorlatlanul hagyniok nem szabad.') A különben is izgatott hangulatban lévő rendek erre annyival is inkább készek voltak, mivel azt hitték, itt a kedvező alkalom a dissidensek végleges elnyomására. Egy részök azért kész volt a vilnai püspök kívánságát teljesíteni, mely szerint Radzivilit törvényes idézés nélkül kell elitélni; a másik, józanabb rész ellenben hangoztatta, hogy ilyesmi az alkotmány értelmében tilos és Radzivillel sem lehet kivételt tenniök. Több napon át elkeseredett viták folytak a kérdésről. Radzivill eleinte nem vett azokban részt, s midőn később mégis felszólalt, nem annyira ') Instructiójából. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi levéltárában.) s) Szalánczv 1647 márcz. 8-án kelt levele. (Веке és Barabás id. kiadv. 828. 1.) 3) Radzivill birtokainak egyikén a kath. plebánus keresztfát állíttatott fel a határban, a hol eddig nem volt. A herczeg e miatt kérdőre vonta a parasztokat, kik »mentették magokat, igazították parochusra,« Radzivill meg is kérdezte tőle : »Miért emelted fel az figurát én hírem és engedelmem nélkül ?« — »Vagyon hatalmam reá — feleié amaz, — többet is állatok fel ez napokban.« A herczeg »az parasztságot megfenyeget««, mire ezek éjjel kiásták a keresztfát s a czinterembé vitték, honnan azonban a plebánus elvitette s előbbi htlyén felállíttatta. Erre Radzivill a keresztfát állítólag szétvagdaltatta. — Mindezt Bethlen Ferencz 1647 máj. 15-iki jelentése után adjuk. (Eredetije a gr. Bethlenek keresdi evéltárában.) Részletesen ír erről Grondski is id. m. 318—340. 11.